Aiterhofeni látogatásunk az UNESCO-projekt-schulen keretében

Aiterhofeni látogatásunk az UNESCO-projekt-schulen keretében

 

Öt napot töltöttünk Németországban (2016.04.18.-04.22.), az Angela-Fraundorfer Realschule által szervezett UNESCO-projekt-schulen program keretében, ahol éppen fennállásának 70. évfordulóját ünnepelte az iskola.

Nagy meglepetésként ért bennünket, hogy apácák között szállásoltak el bennünket. Mindannyian nagyon kedvesek, segítőkészek és barátságosak voltak velünk. Sok érdekes dolgot meséltek az életükről, a hitvallásukról és a mindennapjaikról, melyben a tanítás is szerepet játszik.

A BDRP (Duna Blue Danube River) project során az interkulturális előadáson megismerkedhettünk a résztvevő országok kultúráival. Mindenki bemutatta saját iskolájának életét. Rajtunk és a vendéglátókon kívül Lengyelország, Románia és Japán képviseltette magát. A programok keretén belül megismerkedtünk egymás zenei kultúrájával, táncaival és népi öltözeteivel. Számunkra a japán életvitel volt a legérdekesebb és legkülönlegesebb.

Több workshopot rendeztek, ahol megismerkedtünk a japán karakterírással, közösen fákat ültettünk, román társaink művészeti oktatást tartottak. A szervezők „Duna hullám” süteménykészítést rendeztek, ahol megtanultuk a receptet. Közösen énekeltük el az országok saját kultúrájából származó legkiválóbb dalokat, táncoltunk.

A házigazdák színházat szerveztek, ahol betanítottak egy darabra, mely záró programként előadásra került.

Ugyanakkor a BDRP projekt elsősorban a DUNA „életéről” szólt, melynek során a német diákok előadást is tartottak, bemutatták a nagy folyó negatív és pozitív oldalát, hasznosságát.

Behajóztuk Passau környékét, vízállást mértünk és megfigyeltük a Duna lüktetését.

Szívünknek jólesett, hogy mindenki elismerte, hogy a magyarországi szakasz a Duna folyó legimpozánsabb része. 

Meg kell említenünk egy nagyon szívbemarkoló, mély érzelmeket kiváltó eseményt is. Búza Hilka magyar származású tanárnő vágyát megvalósítva, mi magyarok szűk körben megkoszorúztuk Gizella, István király feleségének sírját. Bizony könnyek is csordultak.

Vicces percekben is volt részünk bőven. Mivel sokféle nyelvet beszélő társaság gyűlt össze, így amikor egymással társalogtunk, mindannyiunk egyesített német, angol tudása kellett hozzá. Tökéletes és mókás közös beszélgetések alakultak ki.

Nagyon jól éreztük magunkat, melynek bizonyítéka, hogy mindenki bejelölt mindenkit a közösségi hálón, így remény nyílt arra, hogy tovább tudjuk vinni a kialakult barátságokat.

 

Szabó Marcell 11/A.