Nyári matektábor Szurdokpüspökin

Nyári matektábor Szurdokpüspökin

 

Sokak számára már a reggeli koránkelés is problémát okozott, hogy időben kiérjenek a buszpályaudvarra, de azért a végén mindenkinek sikerült. Létszámellenőrzés, fel a buszra, majd egy óra múlva leszállás.

Már a meredek utcákat látva is rossz érzésünk támadt, de ez rögtön be is bizonyosodott mihelyt elkezdtünk az egyiken felkaptatni (nem, természetesen nem lefelé sétáltunk). Mikor már-már azon gondolkodtunk, hogy kiköpjük a tüdőnket, végre valahára megérkeztünk. Mint kiderült a mostani 11. C osztály már járt itt egy korábbi osztálykirándulás alkalmával, így a lányok rögtön lefoglalták a bal oldali szobát.

Egyszer csak az egyikük döbbenten megállapítja, hogy hiányzik a kétszárnyas ajtónak az egyik fele. Magyar Tamás tanár úr elment megérdeklődni a táborfőnököt, hogy mégis hová tűnt? Azt a választ kaptuk, hogy az előző táborlakók elvitték emlékbe. Csak tudnám, hogyan csempészték ki! Miután megállapítottuk, hogy nem fogja a Télapó helyettünk megoldani a bajunkat, elkezdődött a három próba. Először az erkélyajtót, majd a fiúk szobájának ajtaját próbálták a fiúk felrakni, sikertelenül. Kis rábeszélés hatására utoljára megpróbálták a bejárati ajtót is, ami sikeresen illeszkedett. Nem hiába, három a magyar igazság.

Aztán megismerkedtünk a szerelmes konyhás nénikkel. Szinte minden étkezés alkalmával literszámmal ittuk a vizet, mert hol túlsózták vagy túlfűszerezték. Nem meglepő módon többen éhségsztrájkot tartottak egyes ételkreációknál.

Sokadik csalódásunk volt az is, hogy szinte spontán emberi öngyulladást produkáltunk a kibírhatatlan hőség miatt, az ablakok nagy részéről meg hiányzott a kilincs. Egyébként a szobát nemrég festhették újra, amit mi ki is dekoráltunk, köszönhetően a magas szúnyogpopulációnak.

Pár „lelkes” diák még első nap ellátogatott a Szent Kút nevű forráshoz, illetve egy kis mászás árán megnézhettünk egy volt remetebarlangot is.

A sportszereket (kosárlabdapalánk, focipálya, stb.) vagy azok nyomait csak igazán szorgalmas régészek fedezhették fel. Magyar Tamás tanár úr szerencsére hozott nekünk activity-t, francia- és magyar kártyát is. Az activity esetében szerintem mindenki örül (vagy legalábbis az, aki játszott), hogy nem készült videó, mert néhány esetben meglehetősen érdekes tippelések voltak, bár kétségtelenül remek hangulat is járult hozzá.

Két alkalommal ellátogattunk a helyi strandra is, ahol a tanár úr kihívott mindenkit egy úszóversenyre. Kikapott egy 11.-es lány diákjától (ezt a tábor végéig hallgattuk, de más már nem tudta legyőzni).

Természetesen a matekot sem hanyagoltuk el (annyira). A tizenkettedikesek átismételhették a koordinátageometriát és megtanulták a kör egyenletét, a parabola tulajdonságait, a tizenegyedikesekkel együtt pedig a valószínűség – számítást, illetve ők előre megtanulták, hogy mi is a szinusz.  Az ebédlőben voltak megtartva az órák, egy fél ping-pong asztalon, ami föl volt fúrva egy állványra. Aznap is tanultunk valamit az újrahasznosításról.

Az órák közti szünetet az ingyenes csocsóasztal mellett vagy a szobában töltöttük panaszkodással a „sok” matek miatt.

Utolsó esténken összegyűltünk a tanárunk házánál, ahol szalonnát sütöttünk, beszélgettünk.

Jó volt, szép volt…

Röviden ennyi.

Sárkány Osolya 12. c