Gólyatábori élményeim

 

Gólyatábori élményeim

Az első pillanatokban, még nem voltam benne biztos, hogy rátalálok a megfelelő társaságra. Szerencsére megtaláltam a közös hangot, a legtöbb emberrel. Az egyetlen elvárásom teljesült: ismerkedni.

Tehát az első nap még az ismerkedésről szólt. Össze kellett rázódnunk. Sok ismerkedős játékot játszottunk, ami szinte azonnal rögzítette a neveket a fejemben.

A második napon a portya, elég fárasztó volt. Ráadásul az első feladatunkat csak úgy a semmiből találták ki, így azt se tudtuk merre keressük a fordított fejű embert. Aztán játszótereket kellett rajzolni, és másokén játszani, amit persze mi mostunk le.

A harmadik napon ellátogattunk a Hollókői várba, ahol hamar megtudtuk egy pincében, hogy Nimródtól származunk (Noé fiától) és hogy szkíták vagyunk. Ez azóta is vicces. De mindezek előtt, amíg a másik csoport tudta meg ezt az elgondolkodtató feltételezést, addig mi zokni csatáztunk. Pajzsokkal védtük magunkat és zoknit dobáltunk. Amit az idegenvezetéstől megtudtunk, abból kvízt kellett csinálnunk.

A negyedik napon ismét portyáztunk, de akkor Romhányban. Voltak nehéz feladatok, de sikeresen túljutottunk rajtuk. Az este folyamán a másik osztályok kvízeit kellett megoldanunk, de sajnos azt nem sikerült megnyernünk. Aztán jött a karaoke est, ami szintén nagyon jó volt.

Az ötödik napon elmentünk a Bánki tóra ahol rengeteget szórakoztunk. Néhány új iskolatárssal még vizibiciklizni is voltunk. De a nap legjobb része a bowlingozás volt. Persze nem nyertem, de a Komárt megverni jó érzés volt.

Szombaton, volt a színdarab előadása. Talán a második napon kellett kihúzni, hogy melyik mesét, milyen stílusban kell előadni. Nekünk a Hamupipőke- krimi jutott. Délelőtt próbáltunk, majd ebéd után számháborúztunk. Vicces, volt, mert régebben, nem szerettem, de most egészen megkedveltem. Délután ismét próbáltunk. A Hamupipőkét Sherlock Holmes kiadásban adtuk elő, amint épp azon az ügyön dolgozunk, hogy hamupipőke eltűnik. Az előadás után, ami jól sikerült, ismét jött egy karaoke est és utána diszkó volt.

Az utolsó napon, a díjakat osztották ki.

Mindezek után aláírattuk fehér pólóinkat, ami emlék marad a gólyatáborról.

Ezután a hazaút következett és augusztus 7-én vasárnap délután véget ért a 2011-es kétbodonyi gólyatábor.

Dénes Norbert Ármin 9. c

 

 

Gólyatábor KOS szemmel

Nagyon kellemes időt tölthettem el kortárssegítő társaimmal és Kapcsos tanárnő új osztályával, a 9. c osztállyal Kétbodonyban. Nyitottak voltak és befogadóak, a feladatok megoldásakor sok nevetés közepette jól teljesítettek.

Tisztelettudón viselkedtek, a tanárok sok kérése közül kiválóan teljesítették az egyiket: kistanároknak tekintettek minket, hallgattak ránk. Persze nem volt minden zökkenőmentes, de lehetőségeik szerint, a sok új dolog megismeréséhez képest teljesen korrekten álltak a kötelességeik elé.

A portyázások, a hosszú séták, az esti foglalkozások, a sportvetélkedők, a strandolás, a tábortűz közelebb hozta egymáshoz az osztály nagy részét, az iskolában való együttműködésük lassan alapokat nyert ez az egy hét alatt.

A tábor egyik központi témája egy darab összeállítása volt, mi a Hamupipőkét adtuk elő krimis elemekkel fűszerezve. A próbák hangulatosak voltak, jól teltek, ám voltak apróbb hibák is, amiket élesben sikeresen kiküszöböltünk.

Együtt tölthettem velük egy év eleji osztálykirándulást is, teljes létszámmal. Fogékony és értelmes fiatalembereket és lányokat ismerhettem meg, remélem, lesz még alkalmunk együtt dolgozni.  Hajrá 9. c!  

Bada Beáta 12. B

 

Gólyakezdet
Csrrr!  Brrrr! Az ébresztőóra a nyári szünetben velem együtt pihent, most viszont kérlelhetetlenül csörög. Még csak hat óra van, mégis frissen kapcsolom ki. Furcsa, de fáradtságnak, álmosságnak nyomát sem érzem, talán inkább izgatottnak mondanám magam.  Ennek oka, hogy ma lesz az első napom a gimnáziumban.  Szüleimtől, ismerősöktől, szinte mindenkitől lépten-nyomon azt hallottam, hogy  a középiskola  már  más, mint az általános,  ezért kíváncsi várakozás alakult ki bennem: vajon milyen lesz az első nap?
Az útvonal szinte ugyanaz. Eddig a Futár utcai Eötvösbe jártam, most  kis túlzással két utcával arrébb, a Röppentyű utcába megyek, vagyis a reggeli időbeosztásom nem változik. De azért tényleg biztos sok minden más lesz!
Miközben bekapok néhány falatot reggelire, arra gondolok, hogy az előző tanévben nyolcadikosként még én voltam a rangidős az iskolában, most meg gólyaként lépek be a suli kapuján. Ez nem feltétlenül irigylésre méltó helyzet, de az már megnyugtatóbb, hogy több osztálytársamat is megismertem a nyári gólyatáborban, tehát nem találom majd vadidegennek a környezetet.
Emlékszem, amikor az általánosban elsős voltam, néhány ütődött másodikos és harmadikos eleinte rendszeresen rajtunk akarta fitogtatni az erejét. Kezdetben ezért kicsit szorongtunk is a szünetekben, de aztán szerencsére
találtak más elfoglaltságot maguknak az ,,izompacsirták". Persze az is lehet, hogy mi nőttünk meg hirtelen, és úgy már nem volt akkora élvezet belénk kötni. Miközben útnak indulok a suliba, azon töröm a fejem, hogy a gimnáziumban már nincsenek ilyen magamutogató erős fiúk. Legalábbis amikor előkészítőre jártam tavasszal az Adyba, akkor a ,,nagyokat" is komoly, normális srácoknak láttam. A felvételi lapom kitöltésekor nem is volt kérdés
számomra, hogy az Adyt jelölöm meg elsőként, mert a tanárokról is csak jót tudtam mesélni otthon. Az érdekesen, pörgősen megtartott órák mellett még a kimerítő, de mégis rendkívül hasznos próbafelvételi dolgozatokra is szívesen
gondolok vissza, mert úgy éreztem a tanárok is őszintén mindent megtettek azért, hogy sikeresen felvételizzünk.
Meg is lett az eredménye a közös munkának, mert sikerült az angol tagozatos osztályba felvételt nyernem. Az öröm pillanatai után rögtön aggódni kezdtem kicsit, mert iskolai ismerőseim mesélték, hogy az angol kőkemény lesz.
Magyarul szinte meg sem szólalnak a tanárok, vagyis kezdetben lehet, hogy már a második mondatnál leragadok, de azzal biztattak, hogy később megszokom és érteni fogom a folyamatos beszédet is.
Gyorsan befejezem a reggelit és  elindulok az iskolába. Közben eltűnnek a ráncok is a homlokomról, mert más gondolatok tódulnak előtérbe. Milyen lesz az osztálytermünk? Komornak vagy vidámnak találom-e? Hová üljek
majd? Inkább előre szeretek, mert szemüveges vagyok. Úgy gondolom, az első sorokért nem lesz harc, hiszen inkább hátra szeret ülni a többség.
Az évnyitó ünnepség, valamint néhány perces ismerkedés után megkezdődik az első osztályfőnöki óra, amelyet még három követ. Osztályfőnökünket, Zsuzsa nénit ,,Professzor Elsaként" már a gólyatáborban megismertem. Már akkor is lenyűgözött az energiája és a kedvessége, ami az órák alatt is tetten érhető. Csak kapkodom a fejem, négy
órán keresztül folyamatosan mondja a tudnivalókat. Ahogy beszél, arra gondolok, az olasz sem lesz könnyebb, mint az angol, most mégsem félek, mert érzem, hogy nem csak nehezek, hanem érdekesek, izgalmasak is lesznek ezek az
órák. Bár sok információt hallok, mégis pillanatok alatt elszáll az első nap.
És ami ennél is fontosabb: boldogan várom a folytatást. 

Énekes Edward 9.dny

 

Gólyatábor egy gólyától

Nem akarom a cikket valami unalmas közhellyel kezdeni, mint például hogy nagyon hosszú és unalmas volt az út, hiszen mindenki tudja, hogy az volt. Megérkezett a busz, és kiosztották a szobákat. Elég durva volt egy szobába kerülni hat idegennek, akit az osztálytársaimnak nevezhetek. A nap többi részén ismerkedős feladatok voltak, amivel senki nem ismerkedett meg senkivel, de a szándék a lényeg – szokták mondani azok, akik nem akarják megbántani a másikat, ha valami nem sikerül. Az este már izgalmasabban telt, ott kezdődött az igazi ismerkedés, de a részletek nem publikusak. Másnap mindenki hullafáradtan valahogy kivonszolta magát az ebédlőbe hajnali kilenckor. Napközben elég sűrűn voltak a programok, aminek nagy része tetszett is. A portya volt a kedvencem, amikor kaptunk egy pár feladatot a faluban és egy két órára szélnek is eresztettek minket. A turistáskodásról már kevésbé van pozitív véleményem: biztos van, akinek tetszett, de nekem nem jött be az, hogy 35 fok melegbe fölraknak egy légkondimentes buszra, majd amikor leszállsz, mászkálj a tűző napon pár órát. Na jó, a strand kivétel, ha az is kirándulás számba megy. A tábor végére nagyjából sikerült megismerkedni az osztály nagy részével, és így a visszafele út sokkal rövidebb volt.

Vágvölgyi Gábor 9. d