Színházi előadás az Adyban – 2012. február 8.
Színházi előadás az Adyban – 2012. február 8.
Száger Zsuzsanna - Urbanovits Krisztina:
FELLEBBEZÉS (K.V. Társulat) Kortárs dráma egy felvonásban - 10 h. 137. terem
11. d és 12. d osztály
Történetünk kezdetén Csilláék a telkükön weekendeznek, de KisZoli hirtelen belázasodik. Csilla a városba megy az éjszakai ügyeletre, majd beteg kisfiával hazatér. Otthon kellemetlen meglepetés várja…
Négy család sorsa fonódik össze gyermekeik titokzatos eltűnésével. Mit képes megtenni az embert azért, akit szeret? Önfeladás, abalienáció, korreláció, válság, egzisztencia, és parvenü. Ezeket a kérdéseket boncolgatja a FELLEBBEZÉS, a kortárs magyar tényfeltáró és önigazoló dráma, amely végzetesen megosztotta a közreműködésre felkért pszichológusokat.
Eljön a pillanat, mikor mindenki felteszi magának a kérdést: mit ér az én életem? Csakugyan helyesen cselekedtem eddig? Mindent megtettem, ami tőlem tellett? Életválságunk kényszerítő béklyójában előtörnek a múlt kísértetei. Négy család. Kilenc ember. Tizennégy sors. Az életünkről van szó.
http://kavetarsulat.blogspot.com/
FELLBEZÉS című előadás az Ady Endre Gimnáziumban
A 2012. január 8-án iskolánk két osztálya abban a szerencsében részesült, hogy lehetősége volt részt venni a KV Társulat Fellebbezés című előadásán és az azt követő feldolgozó beszélgetésen.
A filmszerű képekben következnek dinamikusan váltó jelenetek, mai nyelven szólalnak meg a szereplők és így a középiskolás korosztálynak egyszerre szórakoztató és így könnyen befogadható az előadás. A legizgalmasabb a korosztálynak látni a kívülről a szüleik sokféle prototípusait: az aggódót, a túlzottan elfogultat, gyanakvó értelmiségit, a túlzottan liberálist, a könnyűvérű anyukát, nagy macsó apukát, az ezoterikus anyukát. A szülők egyre közelebb kerülnek egymáshoz a közös problémájukkal, ezzel önmagukhoz is, és mi is többet megértünk belőlük. Esendő sorsukon keresztül azonosulunk velük, ezzel az elfogadásuk is könnyebbé válik.
A két fiatal sorsa Orsi és Kristóf kapcsolata lenne a középiskolás korosztály számára leginkább megragadható célpont, akivel a nézőként azonosulhatnának. Mégis a kapcsolatuk felszínessége, „csak az időt töltsük el”, a pótszer benyomás ebben a szándékunkban meg tud akadályozni. Jobban izgatja a nézőt a szülők gyengéi, a mindennapjaikban megélt szatirikusan ábrázolt boldogtalanságuk. Rajtuk keresztül sikerül elgondolkozni a középiskolásként azon, hogy szülőként milyen nehéz tudatosan dönteni, odaadónak lenni, és a szüleink felé kivetített elvárásainkat időnként képesnek kell tudnunk alább adni. Elvárjuk a maximális odafigyelést, a gondoskodást, a figyelmet szüleinktől, és a háttereik megvilágításával, a mélyben szunnyadó okok megértésével, sokkal elfogadóbbak lehetünk.
A darab jó kiindulópontot ad arra, amiben a fiatalok lázadásának okait, mint témát felvesse, és a darab utáni beszélgetés segít abban, hogy mindezek mögé látasson és megoldásokat sugalljon a kamaszok számára. Olyan kulcsfogalmak merülnek fel szülő-gyerek bizalom, a kapcsolat a szüleinkkel, lázadás, kötődések, pótszerek keresése. A darab segíti kimondatni a diákokkal a szülő-diák párbeszéd fontosasságát. A megfelelő párbeszéd működéséhez mind a két oldalra szükség van. A kamaszkori szülő-gyerek kapcsot egyik nagyon fontos komponenséig is eljuthatunk, a „kamaszok felelősségvállalása a szülőkkel való minőségi, valóban kommunikáló viszony kialakításában” nagyon izgalmas kérdéséig.
A társulat előadása illeszkedtek a középiskolások érdeklődéséhez, és a korosztályt foglalkoztató fontos problémákat feszeget. Ezeket a kérdésköröket a tantárgyi közegben, iskolai szinten nagyon nehéz megragadni. Az előadás fontos jellemzője, hogy nem didaktikusan tanítani akar, sokkal inkább elgondolkodtatni arról, miként jelennek meg a fiatalok életében az általuk felvetett kérdések. A körüljárt kérdéseket nem zárja rövidre a mondanivaló, megengedi a foglalkozáson túli továbbgondolásukat. Ezzel egy nagyon értékes párbeszédet indítanak el még kortársi szinten is. A megjelenített témakörök arra készteti a diákokat, hogy gondolkozzanak, hogy párbeszéd alakulhasson ki a tanárok-diákok, alkotók-diákok és nagyon fontos, a diákok-diákok között.
Az osztálytermi színházi program nagyon fontos pedagógia tartalmat adott diákjaink számára, ezért a jövőben szeretnénk hasonló programokon részt venni, amennyiben erre lesz lehetőség
Budapest, 2012. február 14.
Sallai Zoltán szabadidő-szervező
Képgaléria
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
« Vissza