SZALAGAVATÓ 2011

 

SZALAGAVATÓ 2011.

Hát hol is kezdjem. Mikor 5 éve beléptem ide, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már akkor ismertem nem egy akkori végzős diákot. Így hát természetesen ott voltam a szalagavatójuk során. És az 5 évem alatt mindig akadtak olyanok, akiknek ki nem hagytam volna a szalagavatójukat. De sosem gondoltam bele, mit is jelent egy ilyen szalagavató. Kívülről mindig egy jó nagy bulinak gondoltam nem érezve a felelősség súlyát, hogy innentől kezdve bizony érettségiző diákoknak számítunk, nem beszélve arról, hogy fiatalságunk legszínesebb korát zárjuk le. Talán azt a kort, amire a legszívesebben fogunk visszaemlékezni később fiatal éveinkből. Még tavaly, mikor a saját évfolyamtársaim szalagavattak - akikkel együtt ismertük és fedeztük fel az Ady-t meg a középiskola világát – még akkor sem igazán gondoltam bele, hogy ez talán az utolsó nagy közös bulink. Ha az osztálytársakkal talán még nem is, de az Adyközösséggel mindenképpen. Mikor elkezdtem 13. és egyben utolsó évemet, szinte azonnal éreztette a hatását. Sosem fogom elfelejteni azokat a nulladik órabeli táncpróbákat, mikor mindenki álmosan és kómásan próbálta betanulni a lépéseket, több-kevesebb sikerrel. Legalább kéthónapnyi folyamatos készülődés és izgalom mellett végre elérkezett a november 25.-e. Reggel főpróbára igyekezve már mindenki sokkal feszültebb volt az átlagnál, hiszen mint minden főpróbán itt is mindig kiderült, hogy esetleg egy két dolog mégsem olyan, mint amilyennek eltervezték, a táncokban még mindig lehetett csiszolni a lépéseket. A délutánt mindenki készülődéssel és még nagyobb idegességgel töltötte. Majd a huszadik kapkodás és hiszti közepette mindenki elindult, hogy készen álljon minden, amikor az osztályokat bevezénylik közösen a csarnokba. Mint 13. évfolyamos osztály minket hívtak utoljára. Hihetetlen különös érzés volt ennyi ember előtt bevonulni a szupercsapat indulójára. Különös, hátborzongató, ugyanakkor hihetetlenül csodálatos és egy olyan élmény, amit biztos, hogy nem fogok elfelejteni. Mikor feltűzték a szalagot, az emberben megfogalmazódik egy érzés, hogy mi már letettünk valamit a világba és készen állunk, hogy továbbléphessünk a nagybetűs Élet felé. Ugyanakkor hirtelen elkezdjük tisztelni is az iskolát, a tanárokat, és azt a rengeteg munkát és fáradságot, amit belénk öltek, hogy „elkészítsenek” minket. Szalagtűzés és palotástáncok után elkezdődött, amire a legtöbb osztály várt már. Végre előadhatták saját osztálytáncukat, ami a tánctanárukkal hónapokig gyakoroltak. Még egyszer millió köszönet Németh Noéminek, aki a mi osztálytáncunkat tanította be rengeteg energiát belénk ölve. Szerintem hazugság nélkül állíthatom, hogy mindenki izgult mikor már csak percek voltak a kezdésig. De mikor megszólalt az első ütem az osztálytáncnak kiválasztott számokból, mintha egy buborékban lettünk volna teljesen megfeledkezve a rengeteg emberről magunkkörül, önfeledten élveztük az egyik utolsó közös programunkat és szerintem abban a néhány percben megszűnt minden ellentét, ami az öt év alatt végigsöpört az osztályunkon, mindenki ugyanannyira örült a másiknak, hogy akkor és ott együtt táncolhattak. Az osztálytáncok után pedig a várva várt finálé, a keringő következett. Hála Csöpi néni kitartó, és végtelenül hosszú munkájának, ami meghozta gyümölcsét, egy remekül és szinte hibátlanul sikerült keringővel zártuk az estét. Keringő után még sokáig maradtunk lent ki-ki a rokonokkal táncolt, ki-ki tanárokkal és voltak, akik csak a barátjukkal illetve barátnőjükkel foglalkoztak - hát ez így van rendjén. A záró szám után egy gyors átöltözés és irány az After. :)

Csató Gábor 13. d

 

Az osztálytáncokról

Biztos nagyon nehéz volt ilyen hosszú táncokat megtanulni, de szerintem nagyon jól sikerült, nem tudnám őket rangsorolni.  Mivel ennyi év után valószínűleg mindegyik osztály összhangban van, nagy volt az egyetértés, és külső szemmel nézve minden akadálymentesen ment.  Egyik osztálytáncra sem tudnám azt mondani, hogy kevésbé volt jó, mint a másik. Nagyon tetszett, hogy mindegyik produkcióban voltak emelések, ugrások és különböző érdekes elemek. Az ilyen részeknél nemcsak a bátorságnak, a bizalomnak is nagyon fontos szerepe van. Miközben néztem a táncokat, folyton az járt a fejemben, hogy vajon amikor már mi vagyunk a sorosak, hogy egy ilyen hosszú, összetett táncot előadjunk, hogy fogjuk megoldani. Ki fog segíteni, és vajon túl tudjuk-e majd szárnyalni a többi osztályt.

G. Zsigmond Orsolya 10.

 

 

Mi szerveztük

Örömmel és izgatottan láttunk neki a Szalagavató szervezésének, hiszen kíváncsiak voltunk, hogy majd mi vár ránk. Végignéztük a főpróbát, és már mi is ötletelni kezdhettünk. Az osztály minden tagja kapott valamilyen feladatot. A fiúk főleg pakoltak, a lányok közül néhányan beszédet, verset mondtak, énekeltek, a szalagok feltűzésénél segédkeztek. A másik szervező osztállyal közösen kellett eldöntenünk a meghívók és a szalagok kinézetét, illetve az eseményen is együttes erővel munkálkodtunk. A szalagavató gyönyörű volt és meghitt, reméljük a miénk is ilyen jól sikerül majd. Gratulálunk a végzős osztályoknak, és kívánjuk, hogy a ballagás és az érettségi is jól sikerüljön számukra!

Füsi-Molnár Enikő, Szondy Zsuzsanna 11. a

 

Végzősként

 

Az idei szalagavató ünnepségnek a hagyományokhoz híven, a Vasas kézilabdacsarnoka adott otthont 2011. november 25-én. A táncpróbákat már a tanév elején, szeptemberben elkezdtük, melyeket az osztálytáncok kivételével Csöpi néni tanított be. A próbák alatt sokat nevettünk és bukdácsoltunk, sokszor kora estig bennmaradtunk az iskolában. A korai kelések és a késő délutáni próbák végül meghozták a gyümölcsüket. Eljött a várva várt nap: reggel még tartottunk egy főpróbát a Vasasban, majd mindenki hazament készülődni a délutáni műsorra. 4 órakor, az ünnepség előtt egy órával már tömegek foglalták el a helyüket a lelátókon. Az öltözőkben hevesen folyt az élet: a fiúk általában a hajukat csinálták meg, míg a lányok sminkelték magukat. Mindenki érezte már a feszültséget és az izgalmat. Az ünnepség 5 órakor, a szalagtűzéssel kezdődött. Minden osztály a maga által választott zenére vonult be, addigra már tele volt a csarnok. A hosszú beszédek után, Herczig Ferencné, igazgatónő feltűzte a 4 osztályfőnöknek a szalagot, majd az osztályfőnökök is feltűzték a diákoknak egyesével. Ezután következett a palotás, amelyet a szülők nagy figyelemmel kísértek.  Az öltözőkben is érezhető volt az összetartás, mindenki segített mindenkinek. A palotás után következett a 4 osztálytánc: először a 12. a produkcióját, majd a 12. b katonás táncát láthatták a nézők. Ezután a mi osztálytáncunk következett, amelyben osztályfőnökünk Fábián Harriett is részt vett. Sok akrobatikus jelenetet láthattak a nézők, a fiúk például a lelátóról ugrottak le a táncparkettre. A lány rész és a fiúk Hakája is jól sikerült. Végül a 12. c osztálytáncát csodálhatták meg a vendégek. A táncok közötti szüneteket, amíg mi átöltöztünk különféle produkciók töltötték ki. A nézők hastáncot is láthattak, valamint a gyönyörű hangú lányok énekeit is halhatták. Az ünnepséget a nap fénypontja, a keringő zárta. Nagyon izgultunk, hogy jól sikerüljön, mivel ez volt az egyik legszebb tánc. Nekem ebben egy kiváló táncpartner, Mendrey Zsófi segített. A tánc után egy ajándékcsomaggal kedveskedtünk Csöpi néninek, a tökéletesen elvégzett munkájáért, majd a szülők és rokonok is lejöhettek a táncparkettre táncolni. Miután mindenkiről temérdeknyi fotó készült, lassan-lassan kiürült a Vasas. Sokan hazamentek vagy alapoztak az esti buli előtt. Mi az iskola elöl indultunk egy partybusszal az afterre. Már a buszon is fergeteges volt a hangulat, a sok tánc feloldotta az aznapi feszültségeket. Az after partyn egy felejthetetlen bulit csaptunk, azt meg már mindenki maga tudja, hogy hogyan folytatódott utána vagy hol ébredt reggel… :) Számomra egy életre szóló élmény volt az idei szalagavató és gondolom, már sokan várják a jövő évit az alsóbb osztályokból.

 

Bui Gábor 13. d