Kenutúra a Velencei-tavon (2012. május)
Kenutúra a Velencei-tavon (2012. május)
A biológia tagozatok idei utolsó közös kirándulásán a Velencei-tóra mentünk. Hogy igazán testközelből ismerhessük meg a tó nádasainak világát, kenukkal hatoltunk a mélyükre. A túrát Simon György vezette, aki biztosította a kenukat és minden felszerelést is.
Agárdon bemelegítésképpen egy ismerkedős játékot játszottunk, „Keress valakit, aki…” címmel. Egy táblázatot kell kitölteni különböző embereket találva a csoportban, pl. akire már szállt lepke, akinek van kutyája, aki fel tud sorolni 5 hazai hüllőt, stb. A bevezetés után megnéztük a szorgoskodó molnárfecskéket a kikötői házon.
A Touring Hotel kertjében várt ránk túravezetőnk, s a kenuk. Mindenki mentőmellényt vett a biztonság kedvéért, bár az átlag 1,5 méteres mélység nem túl veszélyes. A víz azonban nem csábított fürdőzésre, mert nagyon hideg volt. Az időjárásra nem lehetett panaszunk: napfény és feszített víztükör várt ránk.
Hamar eldőlt, kik vállalkoznak a kormányosi szerepre, s lassan megteltek a kenuk. A kezdeti bizonytalankodás, s némi félsz után mindenki felbátorodott, s minden hajó legénysége kialakította a maga stílusát. Egyesek stílusa meglehetősen sajátos volt (például gondosan kerülték az egyenes vonalban való haladást), de végül mindenki követte a vezércsónakot, ahol Gyuri lévén a kormányos, nem akadt gond a navigálással.
Bevettük magunkat a Velencei-tó nádasai közé. A nádasok egy része rögzült medernádas, de előfordulnak úszólápok is. Ez utóbbiak is szigetnek látszanak, de nem érnek le a fenékig, s a szél el is mozdíthatja őket a helyükről. Alattuk élik rejtőzködő életüket a tó legnagyobb harcsái. Fogtak már 90 kilónál is nehezebb példányt!
A tó 420 hektárnyi része fokozottan védett madárrezervátum. Az itt élő sokféle madár közül mi láttunk fekete tollú, fehér csőrű szárcsákat, gyakran a víz alá bukó búbos vöcsköket, szundikáló tőkés récét. A fejünk felett több vörös gém repült át, a gémekre jellemző behúzott nyakkal. A kanalas gémek ezzel szemben nyújtott nyakkal repülnek, ami nem is csoda, hiszen nem tartoznak a gémek közé, az íbiszek rokonai.
A tó vize is tartogat meglepetéseket. Sok benne az oldott só, s ezért a Velencei-tó szikes tó. Az egyes területein még a víz színe is különböző. A keleti medencében a legszikesebb, itt zöld a színe a zöldalgák miatt. Ahol a kotrás során elérték az agyagos pannon üledéket, ott szürkés, zavaros a víz. A nyugati oldalon, a zártabb nádöblökben barna, sőt fekete a színe a humuszsavak miatt. Ezt mi is láttuk.
A sok kisebb-nagyobb zegzugos csatornán való átkelés mindenkinek tetszett. Remélem, hogy az evezés mellett a tó szépségének megcsodálására is jutott idő. Szinte észrevétlenül elrepült az a három óra, amit a vízen töltöttünk.
Minden „vén tengeri medve” épségben megérkezett a kikötőbe.
A parton a vizek és a nádasok élővilágával kapcsolatos vetélkedőt szerveztünk. Képeslapokat, matricákat lehetett nyerni.
A program zárásaként a Touring Hotel tűzrakóhelyén szalonnát (valamint kolbászt, virslit, almát, hagymát, kenyeret, pillecukrot) sütöttünk. Senki sem maradt éhen!
Aki több szakmai részletet szeretne olvasni a túráról, keresse fel az alábbi honlapot:
Frekot Erika
Képgaléria
|
|
|
|
|
|
|
« Vissza