A Természetismereti szakkör kirándulása a Gyadai-tanösvényen

A Természetismereti szakkör kirándulása a Gyadai-tanösvényen

 

Idei első kirándulásunkon a Budapesttől északra fekvő Naszály hegy oldalában jártunk. Itt alakították ki a Gyadai-tanösvényt a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilisi Parkerdőgazdaság szakemberei. Úgy látszik, hogy a kiránduló családok és csoportok körében is egyre ismertebb a terület, mert dugig tele volt a parkoló ezen a szombati napon.

Mi busszal érkeztünk (amin csak álló helyet kaptunk).

A tanösvény elején kialakított kis mesterséges tó partján egy ismerkedős játékkal indítottuk a napot, hiszen a jelenlévő 17 fő között „öreg” szakkörösök, idei új diákok, szülők és testvérek egyaránt jelen voltak.

A szakmai programunkat erre a szép őszi napra két téma köré csoportosítottam. Az egyik a Naszály erdeinek és rétjeinek jellemző növényei és állatai voltak. A feladatlapok kitöltéséhez párokat alkottunk. A kérdésekre a tanösvény tábláit elolvasva lehetett megkeresni a válaszokat. Megismerkedtünk a fatörzs szerkezetével, melyet el is játszottunk, önmagunkból alakítva ki az egyes részeket.

Menet közben életnyomokra „vadásztunk”. Többféle állati ürüléket sikerült meghatároznunk a határozó segítségével (nyest, őz), találtunk gubacsokat, láttunk lábnyomot. Szinte mindenki talált erdei ganéjtúró bogarat. Végül már nem is a faj újabb egyede volt az érdekes, hanem hogy milyen újabb színváltozatot sikerül találni.

A Gyadai- réten gyönyörű hernyót láttunk, aki békésen tűrte, hogy fotózzuk. Utólag kiderült, hogy a galajszender nevű lepke hernyója volt. A rét másik részén szinte kaszálni lehetett a sok őszi kikericset. Persze nemhogy nem kaszáltuk, de le sem szedtük őket, mert részint védett, részint mérgező növény.

Másik fő témánk az állatok érzékelése volt. A saját érzékszerveinken keresztül igyekeztünk az állatok helyébe képzelni magunkat. A tapintásunkat használtuk a „keresd a fát!” játék során. A fülünket tettük próbára a „rázogatós” játékkal, a szaglásunkat a „szimatolós” játék során, ízérzékelésünket pedig különféle ízesítésű cukorkák felismerése kapcsán. Mentünk girbe-gurba ösvényen, tükörben nézve közben a lombkoronát.

A patak menti fűzligetben végigsétáltunk a pallósoron. Kevesen vették észre a sunyin ránk leső krokodilt! Pedig még pluszpontot is lehetett kapni érte!

A sok feladat közben megéheztünk, és az Óriások pihenője nevű résznél tábortüzet gyújtottunk. (Nem könnyen, de sikerült). Végül már nem csak virslit és szalonnát, de májkrémes szendvicset is sütöttünk. Ez is ehetőnek bizonyult.

Visszafelé a hosszabb úton jöttünk, mert arrafelé egy függőhíd várja a bátor kirándulókat. Egyesek többször is végigmentek rajta, sőt volt, aki hátrafelé is.

Az időjárásra nem lehetett panaszunk, ennél szebb kirándulóidő már nincs is. A társaság is remeknek bizonyult! Reméljük, hogy a többi kirándulásunk is ilyen jól sikerül majd.

 

Frekot Erika

szakkörvezető

Részletesebb cikk és további képek: www.barangolj-velem.hu