Utazás Angliába 2014. május 2-6

Utazás Angliába

2014. május 2-6

 

 20 diák  Hári Zoltán tanár úr és Taylor Ibolya tanárnő kíséretével nekivágott, hogy felfedezze Londont és Oxfordot.

Reggelizni 7:30 és 8:30 között lehetett minden reggel és a menü cornflakes (hagyományos angol gabonapehely) és pirítós vajjal, lekvárral. Reggeli után elindultunk emeletes busszal Oxford felé, ahol feladatokat kellett megoldani, pl turistáknak magyar mondatot megtanítani.

Benéztünk az oxfordi Balliol College kertjébe, ebédlőjébe és kápolnájába a Broad streeten. Meglátogattunk egy természettudományi múzeumot, és ezek után az ottani diákokkal eveztünk , majd indultunk felfedezni a várost. Hazafelé szintén emeletes busszal mentünk, bár azt az utat a legtöbben már átaludtuk.

A következő nap reggeli után metróval indultunk a Towerbe. A metrós sztrájk miatt kicsit sokat kellett gyalogolni, de néhány kitérő után megérkeztünk. A Towert négyes csoportokban fedeztük fel, természetesen közben feladatlapokat kellett kitölteni.

A Tower után a Tower bridge-en áthaladva részt vettünk egy lengyel fesztiválon (ez spontán jött, nem tudtuk, hogy lesz ott ilyen) majd hajóra szálltunk és elhajóztunk a London Eye-ig. Áthaladtunk a Westminster hídon és a Big Ben-t minden elképzelhető szögből lefényképeztük.

Hazamentünk egy gyors vacsorára (az ebéd a szálláson készített szendvics volt), egy hagyományos angol ételt, fish and chipset ettünk, ez rántott hal sült krumplival és mellé mindenféle szósszal, körettel.

Megvártuk a sötétedést, és visszatértünk a Big Ben-hez, megnézni, hogy milyen is London éjszaka, fénypompában. Haza ismét későn érkeztünk, fáradtan, de sok új élménnyel.

Új nap virradt, a szokásos reggeli után a sorban az Oxford street volt a következő, amit meglátogattunk. Az Oxford street egy hihetetlenül hosszú utca, ami végig tele van boltokkal, üzletekkel, éttermekkel. Itt jó sok szabadidőt kaptunk, hogy legyen időnk rendesen körbenézni, vásárolni. Ebédet és vacsorát is ott vettünk. Volt, aki hamar megunta a boltokat és inkább úgy döntött, hogy meglátogatja a közeli Regen’s parkot, és volt, aki még az induláskor is azt mondta, hogy volt olyan bolt, amire sajnos nem jutott ideje.

Haza ismét későn értünk, de már megszoktuk, nem is voltunk olyan fáradtak.

Az utolsó nap összepakolással és a szálláson megismert emberektől való búcsúzkodással telt, hiszen már 10:00-kor indultunk a szállástól taxival a reptérre.

 

Stéger Dávid 9.nyek