Természetvédelmi közösségi szolgálat

2012.11.03.

Ismét meghirdettem iskolánkban az MME által szervezett homoktövis élőhelytisztítási munkát. Már tavaly is részt vettünk benne, és nagyon jól éreztük magunkat.

Az őszi szünet végén, egy ködös szombati napon 12 diák érkezett a találkozási pontra. Már fél 9-re kiértünk a Homoktövis védett területre, ami Budapest északi határához közel, a Megyeri-hídtól nem messze fekszik. Végigjártuk a tanösvényt, megismerkedtünk magával a homoktövis cserjével és a homoki gyepekkel. Mivel ez az egyetlen természetes élőhelye ennek a hazai cserjének, az a cél, hogy eltávolítsuk innen a nem idevaló, nem őshonos fákat és bokrokat, melyek benövik a területet. Azért késő ősszel vagy kora tavasszal folyik a munka, amiben mi is részt veszünk, mert ilyenkor nem okozunk kárt a taposásunkkal a lágyszárú növényzetben.

Az MME munkatársai a nagy tisztáson várták a lelkes munkacsapatokat. Ilyenkor madárgyűrűzés is szokott lenni, hogy a munka mellett élvezetben is legyen részünk. Reggel nemcsak cinkéket és csuszkát, de még egy szajkót is fogtak a gyűrűzők, így ezt a nagyon szép madarat is megnézhettük közelről.

A munkavédelmi oktatás után felvettük a kesztyűket, a szerszámokat és Bajor Zoltán, az MME elnöke vezetésével megkaptuk a feladatot. Egy erdőrészletet kellett kitisztítanunk, kivágva az akác-sarjakat és minden oda nem illő bokrot. A tölgyek, a kecskerágó, a galagonya, a fagyal maradhatott, hiszen ők itt otthon vannak. A kezdeti áthatolhatatlannak tűnő „dzsungelt” megtámadtuk, s nemsokára szépen tisztult már a terep. Az összegyűjtött ágakat nagy ponyvákon szállítottuk ki, és felhalmoztuk a kijelölt helyen. A fiúk egész fákat is ki tudtak cipelni. Azért közben meg-megálltunk megcsodálni egy-egy gombát vagy a kecskerágó szép termését. Délre átláthatóvá és akácmentessé vált a kijelölt terület.

Visszatérve a tisztásra forró teával és megkent kenyerekkel vártak minket, ami nagyon jólesett. Kimehettünk a madárhálókhoz is, ahol megismerkedtünk a madárfogás módszereivel. Ismét láttunk gyűrűzést, sőt megengedték, hogy meghallgassuk a széncinkék szívverését, és gyerekek engedhettek szabadon több madarat.

Mivel délutánra se sütött ki a nap és nem szállt fel a köd, hideg maradt az idő, s nem maradtunk a délutáni műszakra. Így is büszkén néztünk az általunk rendbe hozott területre!

Frekot Erika

a Természetismereti szakkör vezetője

Résztvevők:

7.a: Csiszár Gergely, Opitz Kitti, Opitz Petra, Szőcs L. Barnabás

9.b: Bíró Bea, Vajkoczki Vivien

9.c: Gruber Andrea, Szabó Márton Bence

9.d: Czirkos Dömötör

10.a: Ivány Aletta

10.c: Bába Dorottya

11.c: Nagy Rebeka

További szöveg és képek: www.barangolj-velem.hu