Az Ady Endre Gimnázium nyári receptje: gólyatábor, „ahogyan azt mi kínáljuk” (2012 augusztusa Kétbodony)

Az Ady Endre Gimnázium nyári receptje: gólyatábor, „ahogyan azt mi kínáljuk”

(2012 augusztusa Kétbodony)

 

GÓLYÁK, KOSOK, SZÜLŐK, KISTESTVÉREK, NAGYMAMÁK, BUSZSOFŐRÖK, ADYS TANÁROK – ebből az „alapanyagból” indult el egy augusztusi hétfő reggelen az az alkotó folyamat, melynek eredményeképpen vasárnap délután 70, sok-sok élménnyel gazdagabb, nagyon fáradt, ám töretlenül jókedvű gólya szállt le a még mindig működő buszokról.

Hogy mi is történt mindeközben? Először is: otthon hagytuk a nagymamákat, kistestvéreket stb., és a gólyák immár önállóan, saját cókmókjukat szorongatva, kissé megilletődve megkezdhették 7 napos „próbarepülésüket” tanáraik, osztályfőnökeik és kortárs segítőik, azaz a KOSOK óvó tekintete mellett.

Valójában mi, adys tanárok már hónapokkal korábban meghatároztuk közös céljainkat („a gólyarepülés általunk ideálisnak tartott útvonalát”): közösséget szeretnénk építeni, a számunkra fontos értékeket, mint például tanulás, ambíció, tisztelet, tolerancia, összetartás, alkotás megjeleníteni, láthatóvá tenni, átadni. Ezeket a célokat alapul véve gyűjtöttünk össze önként jelentkező felsős diákokból és már érettségizett adysokból egy 10 főből álló csapatot, melynek tagjai egy héten keresztül segítettek bennünket abban, hogy a gólyák biztonságban szállhassanak fel, élvezzék a repülést, megismerjék a többi gólyát, sok tapasztalatra tehessenek szert, megtanulhassanak egyedül és közösségben is „jól” lenni, és megérezzék, hogy ők a legfontosabbak ez alatt a néhány nap alatt.

A recept fontos része: sok játék, még több beszélgetés, kihívást jelentő feladatok, gondolkodás önmagunkról, testmozgás, közös éneklés, tábortűz, kirándulás, ölelés, mosoly, kreatív alkotó munka, logikai agytorna, tekintetek keresése és megtalálása, a közösség erejének átélése.

Ami mindezt elrontaná, ezért kihagytuk: reggeli négyes kelés és futás, tűzriadó próba, mindennapos rendpakoltatás a szobákban (elvágólagos), hatalmi szó.

Ami még nélkülözhetetlen volt: a falu (Kétbodony), ami hét nap alatt szinte szó szerint a mi falunkká vált. Megismertük minden utcáját a portyák (közösségi feladatok) során, beszélgettünk az ott élőkkel (mivel a falusi szokások felderítése szintén pontot ért), felfedeztük bokrait és fáit (mert azok takarták el legjobban a számháború során feldíszített homlokunkat), ültünk, álltunk, hevertünk füvén – amit épp az aktuális közösségépítő gyakorlat megkívánt.

És mindeközben jutott idő még csobbanni egyet a Bánki-tó vizében, vagy éppen vízibiciklire ülni, felkészülni a szombat esti drámaelőadásra (Piroska krimi változatban, Hófehérke szappanopera köntösben és így tovább), megtanulni a Hugelele szabályait, vagy ha azt nem is, de legalább a csatakiáltását (HUGELELE!!!), kipróbálni a Scrabble-t és az ördögbotot, és persze néha aludni is.

A vasárnapi táborzáráson mindenkinek kijutott a tapsból: GÓLYÁKNAK, KOSOKNAK, TANÁROKNAK. Lezárult egy hét, de az alkotás tovább folytatódik.

Személyesen még annyit mondanék: köszönjük, hogy velünk voltatok, és további jó utat kívánunk Nektek!

Fábián Harriet és Proksza Ágnes (táborszervezők)