Emlékkonzerv a Náthán gyermekei című előadásról

Emlékkonzerv a Náthán gyermekei című előadásról

 

Amikor a mínusz 10 fokos hideg ellenére a 17.10 percre megbeszélt találkozóra minden iskolatársam pontosan megjelent, már biztos voltam benne, hogy nem csak engem izgatott fel Proksza tanárnő színházi invitálása. Úticélunk a Nemzeti Színház volt, így némiképp mosolyra fakasztott az a paradoxon, hogy a nemzeti kultúra fellegvárának látogatása előtt a szürke tömeget magához vonzó McDonalds előtt toporogtunk, amikor is az egyenesen az iskolából berobbanó Proksza tanárnő is megérkezett.

Az izgalmamat az váltotta ki, hogy még soha nem ültem úgy színházi előadáson, hogy csak nekünk játszanak a színészek. Ezúttal csak mi kaptunk meghívót a Náthán gyermekei című előadásra, amelynek főszereplői Martinovics Dorina, Hollósi Frigyes, Kulka János, Sinkó László és Földi Ádám voltak. A várakozásomat emelte, hogy nem csak nézőként, hanem interaktív partnerekként is számítottak ránk az előadás előtti és utáni drámapedagógiai foglalkozásokon.

A darab kezdete előtt részletesen kiveséztük, hogy ki mit vár az előadástól a sakktáblát idéző díszlet alapján. Egyesek a taktikázásra szavaztak, másokat inkább az érdekelt, hogy kiket testesítenek meg majd a bábuk.

A csevegés után már egészen magunkénak éreztük a darabot, de nem az ebből adódó elfogultság mondatja velem, hogy az év talán legjobb előadását volt szerencsénk figyelemmel kísérni.  A színészek végig hitelesen játszották szerepüket a toleranciáról, egymás elfogadásról, az előítéletek leküzdéséről, az áldozathozatalról szóló műben. A színdarab egy pillanatra sem vesztett a már-már filmszerű tempójából és a cselekményességéből. Amikor az egy órás előadás végén a függöny legördült, szinte valamennyiünk első reakciója az volt, hogy ,,máris vége”?!

A gyorsan elröpült egyfelvonásos darab után a színészekkel azt elemezgettük, hogy ki hogyan fejezte volna be az előadást. A legkülönfélébb ötletek hangzottak el, amelyeket a színészek segítségével gyúrtunk össze egy kerek egész záró történetté.

A látottak alapján bátran merem ajánlani a színművet azoknak is, akik nem szeretnek színházba járni és természetesen azoknak is, akik szeretnek színházba járni, és kedvelik az igényes, humorral átszőtt, ámde tartalmas darabokat.

Énekes Edward 9. d