7.a Családi nap

7.a Családi nap

Mit is értünk ez alatt? Mindenki csak a saját családjával van? Vagy esetleg a szülők, gyerekek külön két csoportban? Nem! A 7.a osztály családi napján remekül bebizonyosodott, hogy a családok külön-külön, de még együtt is remekül tudják érezni magukat a tanárokkal. Én azt állítom, a tanárok, diákok, szülők nevében, hogy ez egy remek szórakozás volt.

Rengeteg játékot játszottunk, melyeknek köszönhetően jobban megismertük egymást, egymás családját és a tanárokat. A gyülekezőnél mindenkit kisebb sokként ért osztálytársunk „kiskutyája”, a csöppnyi, 90 kilós újfundlandi, Ördi. Persze rajta kívül volt ott még egy kis kutya is. Mire szépen lassan mindenki megérkezett, lelkesen elindultunk a János-hegyi kilátó felé. Persze mondanom se kell, hogy a fittebbekben ez a lelkesedés tovább fennmaradt. Ördi gazdája csak futott az oroszlán nagyságú állat után, így az elsők közt ért fel a kilátóhoz. A nagy túra után kerestünk egy olyan helyet, ahol nyugodtan tudunk játszani. A választás egy játszótérre esett, ahol rögtön el is kezdődtek a viccesebbnél viccesebb játékok. Ezeknek köszönhetően mindannyian megláttuk a tanárainkban-szüleinkben rejlő gyermeket, és ők is megláthatták azt bennünk, hogy hogyan is viszonyulunk egymáshoz. Talán az egyedüli rossz rész az volt benne, hogy el kellett búcsúznunk egymástól a nap végén. De tudom, hogy ennek a napnak az emléke Mariann néniben, Anna Mari néniben, Veronika néniben, bennünk, gyerekekben, és a szülőkben nagyon sokáig meg fog maradni.

 

                                                                                                                             Írta: Gonda-Nagy Ivett