Szalagavató szalagavatós szemmel

 

Szalagavató szalagavatós szemmel – valami új kezdete

 

 A szalagavató napján mindenki nagyon izgatott volt a környezetemben. A főpróba rendben lezajlott, már mindenki az estét várta. Délután minden lány rohant fodrászhoz, sminkeshez, hogy a legszebb lehessen élete talán egyik legfontosabb napján.

Mire megérkeztünk, teljesen úrrá lett mindenkin a feszültség. Alig vártuk, hogy felvonuljunk a szalagtűzési „ceremóniára”. A rengeteg produkció, amit közben láthattunk, oldotta a várakozást, de mikor végre megkaptunk a szalagunkat, mindenki annyira boldog volt, hiszen ilyen nem minden nap történik az emberrel. A szalag jele annak, hogy mi is felnőtt emberek lettünk, hogy már csak pár hónap, és kilépünk a valódi életbe. Kihívások sora vár ránk és nem lesznek óvó tanáraink, akik utunkat egyengetik tovább. Ez igaz, remek érzés, valami újnak a kezdete, de másrészt sok felelősséggel nézünk szembe. Miután ezen érzések sora lejátszódott bennünk, máris tovább kellett lépnünk, hiszen az este még sok mindent tartogatott számunkra. Lementek az osztálytáncok, a vendégfellépések és a palotás. Legvégül pedig a keringőt táncolta el a négy évfolyam. Szenzációs érzés volt, ahogy a több ezer meghívott vendég egy emberként tapsolt  meg minket a lelátókról. Biztos vagyok benne, hogy minden végzős szíve szerint még vagy százszor eltáncolta volna a keringőt. A tanárokkal is sorra táncoltunk. Mindenki annyira jól érezte magát! Biztos vagyok abban is, hogy senki sem fog még egy apró részletet sem elfelejteni ebből a napból, hiszen csodaszép emlékeink vannak a MI szalagavatónkról. Ha talán mégis kicsit kopottak lesznek ezek az emlékek, akkor sem leszünk szomorúak, hiszen rengeteg képünk van, amit akár az unokáiknak is mutogathatunk majd, hogy mi is voltunk szalagavatós fiatalok. T. T.

 

Szalay Soma 12. d beszéde

 

Tisztelt Jelenlévők!

Soha nem írtam még beszédet, és nem is beszéltem még ennyi emberhez egyszerre. Nem szeretnék olyan dolgokról beszélni, hogy mit éreztem mikor 2008-ban beléptem az iskolába vagy, hogy mennyire fog hiányozni a menzán készült ebéd illata. Ez a múlt. Már megtörtént. Így hát megpróbáltam leírni azokat a gondolataimat, amik hasznosak lehetnek a jövőre nézve.

 

Rengeteg ember keresi a titkot, hogy a sikeresek emberek miért sikeresek. Az hiszik ez egy fajta megfoghatatlan dolog, amit csak néhány ember kap születésekor. De ez csak részben igaz. Az igazság az, hogy valóban létezik ez a dolog. Ez a megfoghatatlan valami. Mindenkiben létezik. Bennetek is. A titok egyszerű. Csupán két dolog alkotja: Hit és Kemény munka/Kitartás.

 

Hit:

Az emberi elme a világ legerősebb fegyvere. Mindig higgyetek abban, amit csináltok. Higgyetek az álmaitokban. Higgyétek, hogy sikerül és sose hallgassatok arra, aki azt mondja, hogy nem vagytok rá képesek. Hányszor hallottátok már azt, hogy „úgy sem fog sikerülni” vagy azt, hogy „gondolkozz már reálisan” vagy azt a szót, hogy „de”… „Sikerülhet de”. Ilyen nincs. Bármi, bármi is a célotok, ha betartjátok ezt a két szabályt nincs akadály előttetek. Képzeljétek el, ahogyan sikerül, ahogyan eléritek céljaitokat, ne csak higgyétek, lássátok is! Lássátok az elmétekkel azt, ahogyan megvalósulnak álmaitok. Mert ha ti nem hisztek az álmaitokban, akkor ki fog?

 

Kemény Munka/Kitartás:

Soha nem hallottam még olyan emberről, aki azt mondta volna, hogy minden az ölébe hullott és nem tett különösebb erőfeszítéseket, azért amit elért. Áldozat árán nincs győzelem, ahogyan semmi értékes nem születik áldozat nélkül. Áldozatok árán jutsz el oda, ahova szeretnél. Néhány példa a sok közül. Abraham Lincoln nyolcszor bukott meg a választásokon mire 1860-ban az Egyesült Államok elnökévé választották. Arnold Schwarzeneggernek több ügynök is azt mondta ilyen névvel, és ekkora hatalmas izmokkal valamint ezzel az akcentussal soha sem fog filmben szerepelni. Michael J Fox, aki 18 éves korában költözött Los Angelesbe és három hosszú évig szinte a semmiből élt, nyomorgott. 1985-ben azonban világsikere lett a „Vissza a jövőben” című filmmel. Ezek az emberek számtalanszor feladhatták volna, de nem tették, mert tudták, hogy amit csinálnak, és amiben hisznek, egy napon valósággá válik.

 

Nem akarom tovább húzni az időt, viszont egy dolgot sohase felejtsetek el. Bárkik is lesztek, bármit is tesztek, mindig szeressétek azt, amit csináltok, és sose adjátok fel!!!

 

További kellemes estét!

 

 

 

A szalagavató szervezőként

Idén a mi osztályunk feladata volt megszervezni a szalagavatót. Az én feladatom az volt, hogy a virágcsokrokat osztogassam a keringő végén. Jelentéktelen feladatnak hangzik, tudom, de higgyétek el, nem az. Sok kis csokor jut egy „osztóra”, és ha akár már egy is leesik, akkor annyi az egésznek. Ezzel csak azt akarom sugallni, hogy még az ilyen apró részletek is mennyire fontosak tudnak lenni, még az ilyen kis dolgokon is el tud csúszni egy hatalmas esemény. Ott kellett lennem pár keringő próbán és azt kell, hogy mondjam, félek egy kicsit a jövő évtől. Mert jövőre nekünk lesz szalagavatónk és be kell tanulni azt a sok táncot, a rengeteg lépést és közben még tanulni az érettségire. Nem mondom, hogy eddig nem volt bennem tisztelet a felsőbb évesek iránt, de komolyan le a kalappal előttük. És természetesen a szervezők és tanárok előtt is, akik mindent megtettek, hogy ez az esemény olyan legyen, amilyen végül lett. Még a hideg csarnokba és a szívünkbe is sikerült melegséget csempészni a táncokkal ás a jobbnál jobb műsorokkal. Én személy szerint nagyon élveztem és már alig várom, hogy a másik oldalon lehessek jövőre, és talán más szemszögből írjak egy cikket az újságba.

Őze Fanni 11.b

 

2012. november 22.