Ballagás – 2014.04.30.

Átadott díjak

Az Ady-díjat Mendrey Zsófia 12. b osztályos tanuló kapta,

a „Végzős Évfolyam Kiváló Diákja” pedig Molnár András 12. d osztályos tanuló lett.

Gratulálunk a díjazottaknak!

 

Részlet Kövér András (12. b) beszédéből

 Tisztelt Tanárok, kedves Szülők, Vendégek, kedves Diáktársaim!

Mikor kilencedikben megérkeztünk a gimnáziumba, nem gondoltuk, hogy így elrepül ez a 4 év. Máris elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, mikor visszatekintünk a közösen eltöltött időre. Nem is értjük, hogy férhet bele ennyi élmény, tapasztalat, egy teljesen új világ megismerése a perceknek tűnő évekbe.
2010 szeptemberében nem csak középiskolai tanulmányainkat kezdtük meg, hanem önmagunk megismerését, saját egyéniségünk kialakítását is. Rengeteg mindent kaptunk iskolánktól, ami olyan emberekké tett minket, amilyenek ma vagyunk. Megtanultunk küzdeni, hinni magunkban. Megtanultunk kiállni az értékrendünkért, magunkért és másokért. Megtanultuk, hogy mindenki véleménye számít. Megtanultunk szabadnak lenni. Megtanultunk igent és nemet is mondani. Megtanultunk szeretni és szeretve lenni. Nemcsak emberileg, hanem tanulmányilag is sokat fejlődtünk, ezért is hálával tartozunk tanárainknak.

Tisztelt Iskolavezetőség, Kedves Tanáraink!

Köszönjük, hogy az évek során felkészítettek bennünket az előttünk álló megmérettetésekre és olyan tudást adtak a kezünkbe, amire egész életünk során büszkék lehetünk. Arra ösztönöztek minket, hogy mindig legyenek céljaink és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy elérjük azokat.  Mindig segítő kezet nyújtottak, bátorítottak, ha megtorpantunk. Ha megijedtünk egy-egy kihívástól, hozzájuk bátran fordulhattunk.
Köszönjük az Iskolavezetésnek, hogy nyugodt hátteret és barátságos környezetet biztosítottak nekünk. Sikereinkben nagy szerepet játszott, hogy mindig szem előtt tartották érdekeinket, meghallgatták kéréseinket. Különböző programokkal színesebbé tették hétköznapjainkat.

Hálásak vagyunk szüleinknek, hogy mindenben mellettünk álltak, segítettek minket, kísértek bennünket utunkon. Fogták a kezünket felnőtté válásunk során.

Van valaki, akinek mindannyian hálásak lehetünk, aki szívén viselte mind a 25-ünk sorsát. Valaki, aki minden idejét nekünk szentelte és minden szeretetét nekünk adta. (..) az osztályfőnökünk.