Érettségizőknek biztatásul

Solti Kata: Fogom most a kezed

Most mindenhol dráma zajlik.
Őrült lett a világ.
Őrült most az idős, felnőtt,
S őrült most a diák.

Koronázzuk meg ezt most itt!
Drámázzunk még jobban!
Adys diákok szíve úgy,
Mind egyszerre dobban.

Ne féljetek! Ne sírjatok!
Ne emésszen bánat!
Határtalan alkotóvágy
Bontson inkább szárnyat!

Szívetekben nőjön virág
Most a csokor helyett!
Aggály szálljon, ne a léggömb
El a felhők felett!

Lépcsők őrzik léptek nyomát,
S a pataknak is rémlik,
Mikor körbenyargaltátok,
Bár leginkább csak félig...

Tán hiányolnak termek ma,
És üresek a székek,
De visszavárnak bármikor,
Mint madarat a fészek!

Nem vég ez, ezt ne gondold!
Mert lesz folytatás- hiszem.
Amit kaptam itt, az úton
Még magammal viszem.

Vétek most az érintés, de
Talán meg nem veted,
Ha virtuálisan is, én
Fogom most a kezed.