Comenius találkozó Romániában

Comenius találkozó Romániában

 

A Comenius iskolai együttműködések egyik célja, hogy ösztönözzék a közoktatási intézményekben tanuló fiatalokat az idegen nyelvek tanulására, és támogassák az elsajátított nyelv aktív használatát. Másik célja, hogy a nemzetközi együttműködésekben az együttműködő iskolák egy általuk közösen kidolgozott projektet minél eredményesebben valósítsanak meg. 

A mi projektünk angol címe: „Biodiversity conservation the only path to our survival”, magyarul annyit tesz: a biológiai sokféleség megőrzése az egyetlen út a túléléshez.

A Comenius program célja - a nyelvtanulás -, és a téma címe (biodiverzitás) elárulja, hogy olyan embereknek érdemes részt venni a programban, akik nyitottak a társadalmi-környezeti problémákra, meg tudnak birkózni a nyelvi és kulturális különbségekkel és nyitottak az új dolgok befogadására. Akik rendelkeznek az ilyen fajta kíváncsisággal, így utólag is elmondhatom, nagy élményben lesz részük.

A figyelmemet nem a nyelvtanulás keltette fel (az osztálytársaimmal ellentétben), hanem a más nemzetek kultúrája iránti érdeklődés. A szüleimmel való egyeztetés után jelentkeztem Sallai tanár úrnál a programra.

Tavaly ősszel a családommal egy román fiút, Razvant láttunk vendégül egy hétig. Ha csak a Magyarországon történt egy hetes rendezvénysorozaton való részvételt veszem figyelembe, és az ismerkedést a többi országból jött diákkal (Szlovákiából, Törökországból, Bulgáriából, Lengyelországból és Romániából), már akkor is megérte, hogy jelentkeztem. A magyarországi programokat illetően tanárainkat illeti az elismerés a sok szép és érdekes programért, amit számunkra szerveztek. Mindenesetre a magyarországi „ráhangolódás” segített most, amikor én voltam Bacauban, Romániában.

A 12 órás éjszakai vonatút után örömmel pillantottam meg Razvant és családját. Most én voltam a vendég, és ekkor átérezhettem, mit érzett ő tavaly októberben, amikor a Keleti-pályaudvaron találkozott velünk, ismeretlenekkel.

A család kedvesen fogadott, hamar feloldódtunk és megtaláltuk a közös témát. Mindig „zsákbamacska”, hogy ki milyen családhoz kerül, bár azt gondolom, hogy azok a családok, akik jelentkeznek külföldi vendégdiákok fogadására, eleve kedvesek, jószívűek és ugyanolyan nyitottak más emberek megismerésére, mint mi, akik készek vagyunk alkalmazkodni egy megszokottól eltérő családi élethez.

Razvan szülei és testvére lesték minden kívánságomat, azon voltak, hogy a lehető legjobban érezzem magam. Köszönöm nekik ezt a felejthetetlen pár napot, a figyelmességüket, türelmüket hozzám, minden akadályt megoldottak, hogy a nyelvi hiányosságaim ellenére is jól érezzem magam.

Az első alkalommal, amikor az összes diák egybegyűlt, minden ország delegáltja előadta prezentációját, amelyben a biodiverzitáson volt a fő hangsúly.

Mi is az a biodiverzitás? Az élővilág sokfélesége. A fogalom több szinten értelmezhető, egyaránt jelenti a Földön előforduló élőhelyek sokféleségét, a fajok összességét, a fajon belüli genetikai változatosságot (nézzük csak meg hányféle alma van), de egy kisebb területen belül is értelmezhető, pl. a Kárpát-medence biológiai sokfélesége, vagy akár egy kerti tó biodiverzitását is vizsgálhatjuk.

Mint ahogy az élővilágban a sokszínűség adja meg a természet szépségét, értékét, ennek a napnak a szépsége a kulturális sokszínűségben nyilvánult meg.

A többi programhoz képest ez a nap volt úgymond a „legszárazabb”, hiszen egymás felkészültségét, előadását hallgattuk, mégsem volt unalmas, mert mindenki tudott újat és érdekeset mondani.

Ezen a napon nagy meglepetés ért, mert az iskola bemutatásakor felfedeztem, hogy van judo oktatás is. Vendéglátóm tudta, hogy mennyire fontos az életemben a judo, az aznapi városnézést gyorsan átalakították miattam, és részt vehettem az ottani judo edzésen (még judokát is szereztek nekem, hogy beállhassak). Maga a figyelmesség, a kötetlenség, a légkör, ami a csarnokban fogadott, leírhatatlan élményt jelentett számomra.

Az este további részében pedig megint a kulturális sokszínűségen volt a fő hangsúly, igaz, kicsit másképp. Az iskolában tanuló tehetséges diákok szórakoztattak minket tudásukkal. Láthattunk néptáncot, komolyzenei hangversenyt, modern táncot, énekeseket és még ki tudja, mi mindent.

A következő nap már mindenki jobban ismerte a másikat, sokkal jobban keveredtek az országok diákjai. Gyönyörű erdei kiránduláson voltunk, ahol megmérhettük a fák térfogatait, és megjelölhettük a fákat (félreértés ne essék, nem hagytunk maradandó károkat az erdőben!). Sok állatot láthattunk, vaddisznók futottak el előttünk, foltos szalamandrákra bukkanhattunk a levelek alatt. Ezek csak remélt részei voltak a programnak, de a szervezők biztosra akartak menni, ezért lovas kocsikázást is beiktattak, illetve a helyi természettudományi múzeumba is ellátogattunk.

A Duna-deltánál csónakból csodálhattuk az itteni élővilágot. Sok költöző-, és vízi madarat láthattunk közelről. Picit csalódás volt látni, hogy milyen piszkosan fejezi be kanyargását a Duna. Sajnos a Duna megsínyli, hogy ennyi országon folyik keresztül. A nemzetek összefogásának még nincs nyoma, a víz tisztaságának megóvása érdekében. Az emberi felelőtlenség maradványai rontottak egy kicsit a képen, de a természetnek az élni akarását, szépségét még felfedezheti, akit érdekel. Legnagyobb élményem az volt, amikor előttünk lépegetett egy kárókatona a vízben.

Az öt napos program bővelkedett mindenben, amire egy fiatal vágyhat. Sok érdekes, új arccal találkoztam, rengeteg csoportos aktivitással tanultuk meg a tankönyvben látottakat, tanórákon hallottakat, megkóstolhattam a román ételeket. Életemben először ettem puliszkát, micsit.

Amit a román vendéglátóimtól kaptam, a legszebb életérzés, hogy sokkal jobb adni, mint kapni. Tényleg mindent megtettek, hogy jól érezzem magam, ha kellett, változtattak a programon, hogy „személyre szabott legyen”, külön programokra vittek (kilátóhoz, meglepetés vacsora, stb.), a környezetükben felkerestek magyarul beszélő embereket, ha esetleg szükségét érezném. Nem volt szükségem tolmácsra, mert Razvan édesapja metakommunikációból mindenképpen csillagos ötöst érdemel, illetve a szeretet nyelve mindig közös!

Csiszár Gergely  9. A

 

Biodiverzitásról Romániában

 

Nagyon vidám voltam, amikor felszálltunk a vonatra Budapesten. Az utazás nem volt rossz, és amikor megérkeztünk vasárnap este, a családok sok szeretettel fogadtak minket.  Másnap reggel bementünk az iskolába, ahol különböző kreatív bemutatókat szerveztek nekünk a gyerekek és a fogadó tanárok.

Kedden reggel ismét az iskolánál találkoztunk, majd egy kis beszélgetés után meglátogattuk a "Ion Borcea" nevezetű helyi természeti múzeumot. Még aznap este elvittek minket, gyerekeket a szülők közösen vacsorázni utoljára együtt. Szerdán reggel korán keltünk, hogy időben odaérjünk a Duna deltában lévő" Danube Delta Biosphere Governor" nevű természettudományi intézetbe. Később estefelé megérkeztünk a Murighol nevű kisvárosba, ahol a szállásunk volt. Az ételek is nagyon ízlettek nekünk, rengeteg halat ettünk.

Csütörtökön ellátogattunk a Duna-deltába kishajókkal, ahol nagyon jól éreztük magunkat, mert a szépséges látvány elkápráztatott minket, a vízimadaraktól a nádasokig minden gyönyörű volt!

Délután mikor hazaértünk, minden nemzetiség bemutatott valami kis műsort a saját hazájából. Mi a "Nád a házam teteje" című vicces kis gyerekdalt adtuk elő, érdekes mutogatással.

Végül az utolsó napon elmentünk Bukarestbe, és meglátogattuk a Parlamentet, amely belülről még gyönyörűbb volt, mint kívülről.

Hazafelé a vonaton azon gondolkodtam, hogy milyen jó volt ez a hét, és továbbra is szeretnék részt venni ilyen vagy hasonló biodiverzitásos cserediák programban.

 

Szőcs Barnabás 9. a