Zöld kertté varázsoltuk az iskolai átriumot

Az utóbbi évek legnagyobb zöldítését hajtottuk végre az iskolában az elmúlt hónapokban. Hogy is volt?

Megszületik az ötlet

2019 őszén az Iskolakertek konferencián jártam mint a gimnáziumunk Ökoiskola koordinátora. Ezen az összejövetelen került sor egy díjátadóra. A táj- és kertépítő egyetemisták pályázati feladata sivár iskolaudvarok zöldítésének megtervezése volt. Meglepetésemre az egyik első helyezett egy egykori kedves adys diák, Pizmány Marcell lett. A munkáiról eszembe jutott az Ady átriuma, ami üres és kihasználatlan területe az iskolánknak. Elbeszélgettünk arról, hogy Marci megtervezhetné a zöldítését, amikor egy kicsit nyugalmasabb időszaka van az egyetemen.

Kialakul a terv

2020 februárjában Marci egy olyan aprólékosan kidolgozott tervvel jelentkezett, hogy leesett az állam a csodálkozástól. A magaságyásoktól kezdve egészen a növények virágzási idejéig, mindent megtervezett, háromféle költségvetést is csatolt. A nagy örömködés mellett azonban türelemre intettem, hiszen úgy tűnt, a teljes megvalósítás sok évbe telik majd, főként anyagi okokból.

Ölünkbe hullik a lehetőség

Tavasszal a XIII. Kerületi Önkormányzat kiírt egy olyan pályázatot, amit mintha ránk szabtak volna. Témája: XIII. kerületi iskolák udvarának fejlesztése. Heuréka!

Nem volt nehéz összeállítani a pályázati anyagot, hiszen kész tervekkel rendelkeztünk.

Beadtuk.

Vártunk.

Nyertünk!!!!!

Szinte el se mertük hinni, hogy több mint egymillió forintot költhetünk az átrium zöldítésére.

A tavaszi sok nehézség, online tanítás, vírushelyzetben megtartott érettségi fárasztó hetei után igazán felvillanyozó volt ez a hír. Köszönjük szépen az Önkormányzatnak!

Ha nyár, akkor dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk

Először egy maroknyi diákkal, aztán egyre szélesedő csapattal munkálkodtunk a megvalósításon. A diákok az iskolai közösségi szolgálat keretében dolgoztak. A lapra szerelten érkező magaságyásokat összeszereltük, lakkoztuk, bitugéllel kentük ki. A geotextil és a belső műanyag borítás kiszabását lelkes tanár kollégák végezték. Hála és köszönet a műszaki megoldások kitalálásáért és megvalósításáért Balla Erika koordinátorunknak és Havas András karbantartónak!

A nagy „dobozok” teljesen elfoglalták a folyosót, úgy tűnt, túl sok lesz a 11 magaságyás, az öt kisebb virágtartó láda és a 1,5 x 2 méteres alacsonyágyás. Hova fog ez férni? – kérdezgettük.

Mikor végre kikerülhettek az átriumba, a „hatalmas” dobozok szinte eltörpültek a térben.

A diákok félméteres darabokra vágtak egy csomó száraz faágat (még szerencse, hogy volt belőle bőven kint a kertben felhalmozva). Nagy zacskókba töltötték a komposztálóinkban keletkezett gazdag talajt. Az ágyások aljába ágakat, arra komposztot, végül virágföldet szórtak. Ekkor újra „megnőttek” a magaságyások a szemünkben, mert elképesztően sok földet nyeltek el. Nem is lett elég az első alkalommal megrendelt mennyiség.

Közben szinte észrevétlenül eltelt a nyár, közeledett, majd meg is kezdődött a tanév.

Végre ültethetünk!

A sok munka legszebb része jött el, amikor megrendelhettük, megvehettük a növényeket. Az első rendeléssel érkezett „a fa”, vagyis egy oszlopos Ginkgo biloba, azaz páfrányfenyő. A csinos alakú, szép levelű, lombhullató fa tulajdonképpen tananyag, hiszen egy nagyon ősi faj, egy ún. élő kövület.

A legtöbb növény kiválasztását Pizmány Marci szakértelmére bíztuk. Ő alakította ki első körben az ágyások összetételét is. Ez akkor módosult, amikor szülői adományból csodás új növények érkeztek. Nekik is az igényeiknek megfelelő helyet kellett nyújtanunk. Köszönjük a növényeket a Pléli családnak!

A keskeny falakra konzolokat szereltünk, amikről cserépből lecsüngő növények kerültek (pl. nagy télizöld és batáta), tovább zöldítve a teret. A beton virágtartókba pedig egy korábbi szülői ajándék örökzöldjeit és pozsgásait ültettük.

Ekkor már a diákság szeme előtt folytak a változások, hiszen a négy rönkpadon minden szünetben ült valaki, a friss levegőre szívesen jöttek ki az órák között a tanulók.

Az utolsó mozzanat (és egyben a pályázati pénz utolsó maradékának elköltése) a növényfuttató rácsok megvétele volt. Ezek aljába olyan futónövényeket (loncot és iszalagot) ültettünk, amik virágukkal és illatukkal is gyönyörködtetnek majd jövőre.

Hát igen, a jövő

Egy kert nem egy élettelen szemléltető eszköz, ami eláll a szertárban, amíg rá nem kerül a sor. A kert élőhely, amiben növények, rovarok, giliszták, csigák szeretnének élni. Ha gondozzuk a kertet, örömforrás, ha elhanyagoljuk, végtelenül lehangoló.

De persze elhanyagolásról szó sincs! A 9.c osztály lelkes diákjai vállalták az öntözést. Egyelőre kannákkal hordják a vizet, de nemsokára öntözőcső segíti majd a munkájukat.

Az iskola anyagi lehetőségeihez mérten továbbfejlesztjük az átriumot. A közeljövőben újabb rönkpadokat szerzünk be, mert ülve jobban esik a beszélgetés.

Tavasszal egynyári növényekkel színesítjük majd az ágyásokat. Máris ültettünk hagymásokat, pl. hóvirágot.

 

Az iskolánk sok munkatársa, tanára, diákja vette ki a részét abból, hogy ez a kis helyi csoda létrejöjjön.

Reméljük, sokaknak telik öröme benne!

Frekot Erika

biológia-földrajz szakos tanár

Ökoiskola koordinátor

Képgaléria

« Vissza