A 12.B osztálykirándulása Nápolyban és Rómában

2022 szeptemberében 5 napos osztálykirándulást tett a 12.B osztály Olaszországban.

Fő célunk Nápoly és környékének megismerése volt, de egy kis időt Rómában is el tudtunk tölteni.

Az utazás repülővel történt. Szeptember 8-án, a hajnali órákban izgatottan gyülekeztünk a Liszt Ferenc Repülőtéren. Szerencsére menetrendszerűen, késés és csomagveszteség nélkül megérkeztünk, a reggel már Nápolyban talált minket. Kisebb tortúra után (csak két részletben fértünk fel a városba vivő buszra) megérkeztünk a nem éppen szépségéről ismert Piazza Garibaldira, Nápoly közlekedési csomópontjába. Félórás gyaloglás következett a szállásig, aminek környezete első látásra ijesztő volt, de Nápoly ilyen: megriaszt és utána beszippantja az embert. A szállásunk, a környékkel ellentétben, szép, igényes volt és az sem volt utolsó látvány, amikor reggel arra ébredtünk, hogy az ablakon a Vezúv néz be.

Nyárias, fülledt időben indultunk első célunk, Pozzouli felé, ahol sajnos csak kívülről tudtuk megtekinteni a Solfatára-krátert, mivel egy 2017-es halálos kimenetelű baleset miatt bezárták. Ezt követően Itália 3. legnagyobb amfiteátrumának megtekintésével „vigasztaltuk” magunkat, megemlékeztünk Nápoly védőszentjéről, San Gennaroról.

Visszavonatoztunk Nápolyba, és a délutánt, estét a város megismerésével töltöttük. A séta két csúcspontja a nápolyi dóm és a San Elmo volt, ahol pazar kilátás nyílt az esti Nápolyra, háttérben a Vezúvval. A nap során kb. 25 km-t gyalogoltunk, a késő esti órákban fáradtan értünk vissza szálláshelyünkre

            Másnap Pompei megtekintésével kezdtük a napot. Bár nem egyszerűen, de bejutottunk a romvárosba és kb. 3 órás, magyarázatokkal fűszerezett sétával néztük meg a főbb látnivalókat.

Nem kevés szervezés árán felnyomakodtunk a Vezúvra vivő buszba és egy óra szerpentineken kanyargás, tülkölés után feljutottunk a kráter széléhez. A parkolóból még félórás túra következett magához a kráterhez, de a látvány minden fáradtságot megért. Itt bizony már hűvös is volt a nápolyi, pompeji hőséghez képest. Előttünk a kráter feneketlen mélysége, alattunk a nápolyi öböl, háttérben a város. Szép volt!

Még nem sejtettük, hogy a lefele út rosszabb lesz: először megtapasztaltuk az olasz korrupció működését, sikeresen lealkudtuk a buszjegyek árát és bár egy darab jegyet sem kaptunk, de felfértünk a tömött buszra. Az ezután következő kanyargás, egy helyben ácsorgás kicsit megviselte a társaságot, néhányan hányingerrel küszködtek, mások pedig vöröslő fejjel szálltak le a buszról, aminek oka a tűző nap volt a Vezúv tetején.

Következett a vacsora megszerzéséért vívott küzdelem, a boltok nagy része már zárva volt, de végül minden a helyére került.

            Harmadik napunk Amalfiba vezetett. A reggel heves záporral indult, ami Sorrentóig kitartott és aztán jött a rémálom: másfél órás buszozás a fantasztikusan gyönyörű amalfi tengerparton, egy őrült sofőr vezetésével. Tülkölés, tolatás, olasz káromkodás, össze-vissza kanyargás, éles fékezések: nem csoda, hogy szinte mindenki rosszul lett. Kicsit megviselve szálltunk le Amalfiban, de a látvány sok mindenért kárpótolt. A szeptemberi nyárban strandoltunk, sétáltunk Amalfiban, megkóstoltuk az isteni olasz fagyikat, nézelődtünk. Az idő hamar eltelt és indulnunk kellett vissza a szállásra. Tanulva a délelőtti tortúrából, visszafelé hajóra szálltunk és egy csodásan szép tengeri utat tettünk a Nápolyi-öbölben egy gyorsjáratú hajón. A félórás út végén Salernóban szálltunk parta, ahonnan vonattal tértünk vissza Nápolyba.

            Másnap kora reggel indultunk egy flix busz járattal Rómába, ami meglepően pontos, kényelmes volt. Első program a szállás elfoglalása volt, amihez eljutni nem volt éppen a legegyszerűbb: a társaság egyik fele buszos városnéző kirándulást tett, majd gyalogolt egy hegytetőről a kempingig, a másik fele, aki nem fért fel a kb. Vár-busz méretű buszba, taxiba pattant és kényelmesen megérkezett. Ebédeltünk a közeli MacDonaldsban, majd bementünk Róma központjába. A Colosseummal kezdtük, ahova a csapat tanári kísérete ugyan nem lett beengedve, de a diákok igen.

A Szent Péter székesegyházzal folytattuk, ahová zárás előtt fél órával jutottunk be, de ennek következtében nem volt tömeg és így zavartalanul csodálhattuk meg a hatalmas templomot, majd kiültünk Bernini kollonádjai alá és meséltünk erről a csodáról. A mellettünk levő idősebb pár, aki ugyan egy szót sem értett magyarul, ámulva figyelte a csapatot, ahogy mindenki érdeklődve, csendben hallgatta az ismertetést és csodálta az elé táruló látványt. Meg is kérdezték a végén, honnan jöttünk.

Esteledett és fantasztikus hangulatban jártuk be az Angyalvárat, a Piazza Navonát, a Pantheont. Itt közös fényképre is összeálltunk, hogy azon a helyen gratulálhassunk kedves volt tanítványunknak, ahol előttünk egy nappal megkérték a kezét. Fel is hívtuk és Kata könnyeivel küszködve köszönte meg nekünk a küldött képet.

A kivilágított Trevi kút volt utolsó megállónk, ahol (ahogy kell) érméket dobtunk a kútba, hogy visszajöhessünk még egyszer Rómába, az Örök Városba.

            Szállásunkon már nem sok időt töltöttünk, mivel kora reggel a repülőtéren kellett lennünk, de felejthetetlen napok voltak mögöttünk. Hajnali hatkor előálltak a repülőtérre vivő taxik, beültünk és egy kicsit nyugat-európai turistának érezve magunkat szálltunk ki a Fiumicino repülőtér főbejáratánál, majd besétáltunk a csarnokba. Egy óra késéssel, de elindultunk és élményekkel gazdagon érkeztünk meg Budapestre.