Biológia terepgyakorlat 2015

Iskolánk Pedagógiai programjának megfelelően kétévente kerül sor olyan terepgyakorlatra, mely során öt napot töltünk egy nemzeti parkunk területén. Idén a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban jártunk a 9.b és 10.b biológia tagozatának diákjaival.

Szállásunk Huszárokelőpusztán, az Erdei iskolában volt. A hatalmas, gyönyörűen gondozott parkban elhelyezkedő Erdei iskola épülete egészen a miénk lehetett. A hűvös éjszakákra tekintettel még be is fűtöttek számunkra a szép cserépkályhákba. Egy másik épületbe jártunk enni, s mindenki megállapította, hogy meg tudnánk szokni, ha a menza is ilyen ellátást nyújtana. Még szarvasragut is kaptunk!

A szakmai program beindulása előtt ismerkedős játékokra került sor a kertben, mert a két csoport nem nagyon ismerte egymást. A barátkozás azonban gyorsan megkezdődött, s hét végén többen arról számoltak be, hogy milyen kellemesen érezték magukat egymás társaságában.

A szakmai programot úgy építettük fel, hogy minden játék, megfigyelés, tanulás a végső cél felé mutasson: látni tanítson a természetben! A „látni” szót ebben az esetben széles értelmezésben használjuk, hiszen igyekeztünk minden érzékszervet bevonni a vizsgálódásba. Az első délután játékai éppen azt szolgálták, hogy hallásunkat, szaglásunkat, tapintásunkat is bevetve gyűjtsünk tapasztalatokat. Egyes esetekben bekötött szemmel is végre tudjunk hajtani bizonyos feladatokat. Az ízérzékelésünket az első napon „csak” kenyérlángos- és szalonnasütéssel tettük próbára. Jelentjük, a próba sikeres volt.

A második napon egy újonnan telepített tanösvényt jártunk végig. A 8 km-es túrát 7 óra alatt tettük meg. Ennek nem az volt az oka, hogy nem bírtuk a tempót, hanem mindent megnéztünk, megtapasztaltunk, amit csak lehetett. Megismerkedtünk a bükkösök jellemző növényeivel, összehasonlítottuk a tavaszi és az erdei álganéjtúró bogarat, láttunk sónyalót, vadföldet, patakparti égerest mocsári gólyahírrel, nyest tökéletes lábnyomát és még sok mindent. Az ebéd pedig nem valami hátizsákban lapított szendvics volt, hanem az erdei pihenőnél várt minket a szakács (!) forró gulyáslevessel és házilag sütött fahéjas csigával. A kiváló ebéd után többen a sziesztát igényelték (volna), de ehelyett egy csodás helyre, a bakonyi „Gyilkos-tóhoz” mentünk, ahol mindenki szabadon kereshetett élőlényeket. Találtunk tegzeslárvákat, vízi skorpiót, botpoloskát, piócát, csigákat és lepkéket, de a csúcs mégis a gőte kihalászása volt. Eleinte tarajos gőtének gondoltuk (nősténynek, akinek nincs taraja), de itthon szakértők segítségével kiderült, hogy alpesi gőtét fogtunk. Igaz, hogy mindenkinek zsongott a feje a sok újdonságtól, mire visszaértünk a táborba, de nagyon szép kirándulás volt!

Esténként meghallgattuk egymás színvonalas kiselőadásait a környék élővilágáról, illetve a 2015-ös év kiemelt fajairól (2015 fája, madara, stb.). Az első napon kiadott fajkártyák alapján pedig ki-ki a saját időbeosztása szerint tanulhatta a növényeket és a madarakat, melyekből az utolsó napon volt felelés. Azért a csocsóasztal is 100 százalékos kihasználtsággal működött esténként.

Az öt nap alatt folyamatosan lehetett gyűjteni a „Bambikat”, vagyis aki ügyes volt, okosat mondott, érdekes dolgot talált, kapott egy őzike alakú lyukat a füzetébe. A Bambikat az utolsó napon lehetett beváltani ötösre és/vagy ajándékokra.

A hatalmas park, ahol laktunk alkalmas volt a növényalaktani gyakorlatra. Különböző leveleket, szárakat, fatörzseket vizsgáltunk meg, megismerkedtünk a félparazita fagyöngyökkel.

Egy egész napot töltöttünk Bakonybélben, ahová egy kis motorvonattal mentünk át. Út közben leszálltunk, hogy megismerjük-megkóstoljuk a medvehagymát. A Pannon Csillagdában jókor voltunk jó helyen, mert mi voltunk a 100 ezredik látogató! (Erről már írtunk egy cikket a honlapra.) A bencés monostorban megnéztük a templomot, szakvezetés során megtudtuk, hogy milyen sokféle tevékenységet végeznek a szerzetesek. Mi is jártunk a fűszerkertjükben és a botanikus kertben. Megkóstoltuk a helyi fűszernövényekkel ízesített üdítőt, csokikat, mézet és lekvárokat.

A Bakonyi erdők házában rácsodálkozhattunk, hogy milyen nagy egy borz és milyen kicsi a hermelin.

Olyan programot is rendeltünk az erdei iskolában, amit helyi szakemberek tartottak, ez volt a vadászati előadás és bemutató. A két szimpatikus erdész-vadász fiatalember nagyon sok érdekeset mesélt a nagyvadakról. Filmet is láttunk a dámszarvasokról, hallhattuk a barcogásukat. A vadászok még „bőgtek” is a kedvünkért, vagyis bemutatták a gímszarvas bőgését utánzó eszközök használatát. Kezünkbe vehettünk agancsokat, s a muflon szarvát. A legnépszerűbb azonban Marci lett, aki egy hannoveri véreb. Amikor dolgozott, vagyis szagnyom alapján kutatta fel a korábban eldugott szarvaslábat, valóban vérebként viselkedett, de a munka végeztével jobban hasonlított egy ölebre, aki boldogan élvezi, ha simogatják és vakargatják.

A pénteki feleléstől mindenki félt, de nagyon jól sikerült. A legtöbben ötösre, sőt többen hiba nélkül teljesítették a kihívást. Büszkék voltunk a tanítványainkra!

A búcsú előtt mindenki elmondhatta az érzéseit, benyomásait a táborról. Örömmel hallottuk, hogy a diákok jól érezték magukat, sok újdonságot láttak és tanultak, és külön kiemelték, hogy mennyire összekovácsolódtak egymással az öt nap alatt. A legnagyobb kritika az volt, hogy kevés volt a szabadidő, minden percüket lekötöttük programokkal. Ezt a kritikát pedig szívesen fogadtuk, hiszen megpróbáltuk tartalmassá tenni ezt a hetet.

Frekot Erika és Mezei Zoltán

a tábor szakmai vezetői