Természetvédelmi közösségi szolgálat a Homoktövis Védett Területen (2014. október)

Természetvédelmi közösségi szolgálat a Homoktövis Védett Területen (2014. október)

 

Immár hagyománynak számít, hogy részt veszünk az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) által szervezett programon, mely során az újpesti Homoktövis Védett Területen végzünk élőhely-rekonstrukciós munkát.

Idén az őszi szünet első szombatjára esett a program. Örvendetes, hogy 14 diákunk jött el, hogy egész nap küzdjön a szúrós akácokkal, cipelje a kivágott ágakat, s dolgozzon szorgalmasan. Viszont sajnálatos, hogy 40 diák jöhetett volna, de annak ellenére sem sikerült többeket rávennünk, hogy több osztályfőnök is hirdette osztályában a lehetőséget, s ki is plakátoltuk az iskolában.

Mi minden esetre jól éreztük magunkat. Az időjárás is kivételesen szép nappal támogatta a program sikerét. Fázás helyett sorra kerültek le rólunk a kabátok és pulóverek. A diákok hamar megismerték a homoktövis cserjét, ez volt az a védett „tabu” növény, amit nem irtottunk, sőt kiszabadítottuk a többi faj fojtogatásából.

Akik már több éve vesznek részt ezen a programon, láthatták, hogy nagyon sokat változott a terület. Az egykor sűrű, bozótos részek egyre átláthatóbbak, egyre nagyobb területet foglal vissza a homoki gyep, sok védett növény- és állatfaj otthona.

Ilyenkor a szervező MME gondoskodik munkakesztyűkről, ágvágókról, vasvillákról. Ezekből bőven jutott nekünk is. Az ágvágóval való bozótirtás mindig népszerű munka, kevésbé vonzó, amikor a nagy ponyvákon összegyűlt ágakat kell elcipelni a gyűjtőhelyre. Azért ezzel is sikerült megbirkózni!

A déli ebédszünetben most is láthattunk madárgyűrűzési bemutatót. A fogott madárfajok: széncinke, barátcinege, feketerigó, meggyvágó, közép fakopáncs. Megcsodálhattuk a meggyvágó tekintélyes csőrét és a fakopáncs meglepően hosszú nyelvét.

Aki akart, maradhatott a délutáni műszakra is. A csapat fele maradt, és kitartóan dolgozott.

(Tanárként láttam, hogy más iskolából jött diákok közül bizony volt, akiben nem buzgott a segíteni akarás. Olyan is akadt, aki azonnal lelépett, mihelyt megkapta az aláírást a szervezőktől.)

Mindenkire büszke vagyok, aki adysként részt vett a munkában. Senki miatt nem kellett szégyenkezni, sőt volt, akit külön megdicsértek a szervezők.

Frekot Erika

biológia-földrajz szakos tanár