Holokauszt témájú vetélkedő és lengyelországi utazás 2015.

Minden iskolának kötelessége emlékezni a világ legnagyobb bűntényére, a holokausztra, az elhurcolt diákokra, tanárokra. Ennek a kötelezettségnek a mi iskolánk évről-évre eleget tesz. A tavalyi évben a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára, január 27-re a mi osztályunkat érte a megtiszteltetés, hogy kiállítást rendezhettünk iskolánkban. Humán osztály lévén, az osztály minden tagja nagy lelkesedéssel fogadta a feladatot és próbálta tudása legjavát nyújtani. Örömmel tapasztaltuk, hogy iskolatársaink érdeklődnek a téma iránt.

Az idei évben két osztálytársammal, Lencsés Noémival és Somogyi Helgával karöltve indultunk a Raoul Wallenberg Egyesület és a Holokauszt Emlékközpont által szervezett „Régen volt, hol is volt?” holokauszt témájú vetélkedőn, amelyen az elődöntőt megnyerve, továbbjutottunk az országos döntőre. Az országos döntőt a 4. helyen zártuk. A vetélkedő alatt rengeteg dolgot megtudtunk a holokausztról és meghallgathattuk kortársaink véleményét is. Úgy gondolom, az országos döntő tetőpontja az volt, amikor kezet foghattunk a svéd nagykövettel és a Mazsihisz elnökével a Külgazdasági-és Külügyminisztérium épületében. Gratulációjuk egy életre szóló bátorítás volt a továbbhaladásra.

A május hónap legnagyobb élménye volt az a Lengyelországban töltött hétvége, amely során meglátogattuk Krakkót, Zakopanét és Oswiecimet (ahol az Auschwitz-Birkenau állami múzeum található). Tavaly év végén említettük meg utazási szándékunkat osztályfőnökünknek, Szabó Péternek, aki szívesen vette érdeklődésünket, és idén megszervezte az utat. Május 1-jén iskolánktól indulva 8 óra alatt jutottunk el Krakkóba, ahol a szállásunk volt. A hosszú út ellenére nagyon jól szórakoztunk, jobban megismertük egymást és szép tájakon is jártunk, mint pl.: a szlovákiai síparadicsom: Ruzomberok. Egy kis pihenő után tettünk egy kellemes sétát Krakkó óvárosában, feltérképeztük a látnivalókat: Krakkó Királyi palota, Főtér, Székesegyház, Posztócsarnok. Másnap nagy izgalommal indultunk utunkra, de sajnos a rengeteg lengyel és külföldi turista miatt nem mindenhova tudtunk bemenni. A főtéren elköltött ebéd után átautóztunk Auschwitz-ba.

A város határába érve, látva a sínpárokat, elfogott minket egy rossz érzés. Egy kis várakozás után beléphettünk a tábor területére. Ismerve a tábor történetét, nehéz volt ott járni. Nem mindegyikünk bírta könnyek nélkül. A felhalmozott haj, cipők, bőröndök, használati tárgyak és blokkokban az áldozatok portréival borított falak sokunkat megterhelt lelkileg. Jártunk a magyar blokkban is. Ezután Auschwitz-Birkenau következett, ahol a tábor nagyobb része található, itt vannak  a barakkok. A főbejárat sok filmből ismerős volt számunkra. Nagyon rossz érzés volt látni a sínpárt és egy kiállított vasúti kocsit. Én személy szerint gyomorgörccsel sétáltam végig a táboron és azzal a gondolattal a fejemben, hogy ha 70 évvel ezelőtt élek, akkor nem úgy álltam volna a barakkok előtt, mint egy múzeum látogatója, hanem úgy, mint egy megsemmisítő tábor megsemmisítendő foglya. Ott voltunk, láttuk, elhisszük, de egyszerűen nem tudjuk felfogni ezt az embertelen bűnt. Ilyen érzelmekkel és ehhez hasonló gondolatokkal tértünk vissza a szállásunkra.

A következő napon Zakopane felé vettük utunkat. Út közben már messziről feltűntek a Magas-Tátra hegycsúcsai. A szemben lévő hegyre egy siklóvasúttal mentünk fel. Szerencsénkre szikrázó napsütésben sétálhattunk végig a hegygerincen. A friss hegyi levegő megízlelése után libegővel és lovaskocsival tértünk vissza járműveinkhez és újabb 8 órás utazást követően, vasárnap este érkeztünk meg iskolánkhoz.

Úgy gondolom, mindannyian egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk!

 

Lejegyzete: Virág Virág 11.B