Címünk:
1139 Budapest, Röppentyű u. 62.

Telefon/Fax: +36 1 320-8640

E-mail: titkar@ady-bp.sulinet.hu

OM azonosítónk: 035245

Alapítvány adószáma: 19652894-1-41

Kapcsolat, térkép

 

For visitors

ecdl logo

327. ECDL központ

Közép-magyaroszági Regionális Munkaügyi Központ

Nyilvántartási szám: 01-0609-04

 

Ökoiskola

madárbarát iskola logoja

Madárbarát

Vizsgafelkészítő
partnerintézmény 

Erőszakmentes iskola logoja

Erőszakmentes
iskola 

Határtalanul

Határtalanul

Aces logo

ACES

 

Fogyasztói tudatosságra nevelő iskola

 

Müpa Partneriskola

 

 

ERASMUS+

Keresés

Erasmus+ program Spanyolországban

Mataro 2018. 11. 25-12. 01.

Lacovics Jázmin 8/A beszámolója

 

Nagyon vártam ezt az utazást és rendkívül izgatott voltam miatta, több okból is. Először is soha nem repültem még ezelőtt. Másodszor pedig boldogsággal töltött el, hogy lehetőséget kaptam a programban való részvételre. Ennek az ERASMUS+ Programnak a fő témája a béke, az elfogadás és az erőszakmentesség volt. A legtöbb előadás ezekhez a kifejezésekhez kapcsolódott.

Hétfő: Elérkezett a hétfő, ami azért volt izgalmas, mert ez volt az első alkalom, hogy a napot az Escola Pública Germanes Bertomeu–ban töltöttük. Aznap találkoztunk először a többi ország diákjaival. A programban Bulgáriából, Ciprusról, Olaszországból, Görögországból, Spanyolországból és Magyarországról érkeztek diákok. Mindenki nagyon kedves és nyitott volt. Az iskola nagyon barátságos volt, ahogy az ott tanuló gyerekek is. Egy rövid produkcióval köszöntettek minket, ezután mi is bemutatkoztunk. A legelső feladat elvégzéséhez csoportokba kellett rendeződnünk, a fő szempont az volt, hogy keveredve legyünk, vagyis egy csoportba különféle nemzetiségű tanulóknak kellett lenniük. Ezután a békével és az előítéletekkel kapcsolatos szavakat kaptunk különböző nyelveken, és el kellett döntenünk, hogy melyik szó melyik nyelvhez tartozik és mi a jelentése. Az első feladat után szünet következett, amit az iskola előtti udvaron töltöttünk. Ez kitűnő lehetőség volt az ismerkedésre. A kisebb gyerekek, akik az iskolában tanultak, iszonyatosan aranyosak voltak. Megrohamoztak mindenkit és spanyolul magyaráztak nekünk. Mi persze ebből egy szót sem értettünk, így nehéz volt bármiről is beszélgetnünk velük. A többi diákkal viszont jól kijöttünk és sikerült megértenünk egymást. Ebéd után első és második osztályosok énekeltek és táncoltak nekünk, ami szerintem nagyon kedves és aranyos volt tőlük. Ezután a városnézés következett, így a főtér felé vettük az irányt, ahonnan idegenvezető kísért minket tovább. Voltunk Mataró templomában, és magát a várost is jobban megismerhettük. Nekem személy szerint nagyon tetszik Mataró. A szűk utcákkal, meg a sok kirakattal és színes épülettel teljesen elvarázsolt.

Kedd: Kedden az első programunk egy előadással egybekötött jógaóra volt. Egy vak hölgy látogatott el hozzánk, és bemutatót tartott az életéről. Levetített egy kisfilmet, és az előadás végén kérdezhettünk tőle. Szünet következett, majd egy workshop-ra  invitáltak minket, ahol Caga Tio-t készítettünk. Ez egy régi katalán népszokás, a tél közeledtével. Ilyenkor a család egy nagy farönköt “öltöztet”, díszít fel, és kiraknak neki csokit meg gyümölcsöket. Ha megette, elkezdik egy bottal ütni, és az ehhez tartozó dalt éneklik hozzá. Miután végeztek, felemelik a pokrócot, amivel eddig le volt fedve, és a farönk kikakilja az ajándékot. Mi ezt készítettük el kisebb változatban, majd mi is kipróbáltuk ezt a játékot. Délután bemutatót tartottak az emberi torony nevű sportról. Ezt a “Human Tower” nevű rendezvényt minden évben megrendezik. A lényege, hogy több ember egymás vállára állva egy emberi tornyot alakítson ki. Elmondták a legfontosabb dolgokat ezzel kapcsolatban, és ezt mi is kipróbálhattuk. Szerintem ez a torony az összetartást akarja szimbolizálni az emberek között, ami az egyik legfontosabb dolog.

Szerda: A reggelt zenéléssel indítottuk. Beültünk egy zeneórára, ahol a diákok csellózni és hegedülni tanultak. Mi is kipróbálhattuk ezeket a hangszereket, és egyszerűbb hangokat játszva együtt zenélhettünk a kicsikkel. Nekem ez a program tetszett a legjobban az összes közül. Nagyon jó érzés volt a diákokkal együtt zenélni, és mivel én még sosem csellóztam ezelőtt, ez is egy nagy élmény volt számomra. Zenélés után kivonultunk az udvarra, és az egész iskola bemutatott nekünk egy táncot, amit ˝flashmob˝-szerűen szoktak előadni. Mi is beálltunk hozzájuk, és az egész iskolával együtt táncoltunk. Ebéd után a harmadik, negyedik osztályosok produkcióját néztük meg, akik szintén zenéltek, persze sokkal ügyesebben, mint mi. Délután ellátogattunk Mataró városházájához, ahol egy kicsit a város történetéről meséltek nekünk.

Csütörtök: Az első programunk a varrás volt. Bevándorló anyukák jöttek hozzánk, és segítettek varrógéppel varrni. Ez is egy újdonság volt számomra, mert ezelőtt még nem próbáltam ki, hogyan készítsek egy sálat. Ezután egy workshop következett, amin robotokat kellett csinálnunk legóból, egy tableten lévő program utasításait követve, majd a tablet segítségével irányíthattuk is az elkészült gépet. A workshop után cirkuszosok jöttek hozzánk, és az udvaron felállítottak egy csomó játékot, amiket ki is próbálhattunk. Trapézon lógtunk, gerendán lépkedtünk és bukfenceztünk.  Miután végeztünk, egy rövid előadással is megleptek minket. Délután minden ország bemutatta a saját prezentációját, aminek a békéről kellett szólnia. Mi táncoltunk, és egy színes lepellel meg lufikkal, (amikre a béke szó volt felírva minden nyelven) dobtuk fel a hangulatot. Mikor végeztünk, még egyszer előadtuk a produkciót, de már az angol dallal, és egy sokkal nagyobb lepellel, hogy mindenkit bevonhassunk. Megtekintettük a többi ország előadásait is, amelyek nagyon szépek és érdekesek voltak. A ciprusiak egy drámát meséltek el, az olaszok énekeltek, a görögök zenéltek, a bolgárok pedig táncoltak. A prezentációk után sajnos el kellett búcsúznunk az iskolától és azoktól a gyerekektől, akik nem tartoztak bele a csapatba. Az elválás nagyon rossz volt, többen el is érzékenyültek miatta. Az biztos, hogy számomra egy nagyon szép emlék marad az iskola, és az összes gyerek, akikkel jóba lettem.

Péntek: Elérkezett az utolsó együtt töltött napunk is az ERASMUS-os csapattal. A hét zárásaként Barcelonába indultunk városnézésre. Átmentünk a szenvedés kapuján, és ellátogattunk Barcelona Parlamentjébe. Elmentünk ebédelni, majd utána következett a búcsúzkodás. Aznap még programon kívül elutaztunk a Camp Nou Stadium-hoz, ami szintén egy felejthetetlen élmény volt. Ez az egész hét fantasztikus utazássá vált a számomra, mert itt rengeteg tapasztalatot szereztem. Úgy érzem, hogy sokkal nyíltabb és bátrabb lettem, mint ezelőtt voltam. Az angoltudásom fejlődött, és nagyon sok programon vettem részt, ami által többet megtudtam a világról. Szeretném megköszönni ezt a lehetőséget, meg az egész utazást, rengeteg érzéssel, és kapcsolatokkal gazdagodtam.

 

2018. november 25-30. Mataró

Szalai Botond 8. a beszámolója

 

Első nap: Reggel felkeltünk a szokásos módon, de az érzés valahogy mégis más volt. A spanyol iskolában soha nem látott vendégszeretettel fogadtak minket. Ismerkedtünk a helyiekkel és a szintén vendégként ott lévő diákokkal, majd egy többnyelvű szótárra épített gyakorlatot végeztünk közösen. Délután megnéztük az elsősök és másodikosok szereplésével egy kis műsort, majd a nap további részében a várossal ismerkedtünk meg.

Második nap: Reggel a program kezdetéig volt időnk beszélgetni, ismerkedni. Délelőtt egy látássérült lány mesélt nekünk az életéről, nehézségeiről, az őt segítő eszközökről, és emellett kipróbálhattunk pár dolgot, kérdezhettünk is. Egy pihentető jógával fejeztük be a délelőttöt, majd az ötödikesek és hatodikosok műsorát néztük meg. Segítségükkel “embertorony” építésébe kezdtünk, kisebb-nagyobb sikert elérve. A szórakoztató program után kitűnő hangulatban mentünk vacsorázni.

Harmadik nap: Elsőként zenei előadáson és egy közös zenélésben vehettünk részt. Tanultunk csellózni is, később egy érdekes cirkuszi mutatvánnyal szórakoztattak minket. A harmadikosok és negyedikesek előadását láthattuk, majd lehetőségünk volt a főtéren megkóstolni a helyi finomságot, a churros-t. A városházán fogadott minket a város vezetésének képviselője, és meghallgattunk egy előadást is.

Negyedik nap: A napot varrással kezdtük, ahol megismertettek ezen mesterség csínjával-bínjával, és saját készítésű sállal a tarsolyunkban mentünk ebédelni. Minden külföldről érkező csoport előadta a hozott műsorát.

Ötödik nap: Nehéz szívvel ébredtünk, búcsúnapra keltünk, senki nem várta igazán. Együtt indultunk a katalán fővárosba, Barcelonába vonattal. Sok érdekességet néztünk meg, utána elkezdődött a búcsúzkodás. Mi még megtekintettük a Camp Nou stadiont, aminek többen is örültek. Az esti beszélgetés esti hallgatásba fulladt, mert mindenki bánkódott a program befejezése miatt. Sok Facebook és Messenger jelöléssel és visszajelöléssel, élménnyel, tudással lettünk gazdagabbak ezen a csodálatos utazáson.    

 

Mataró

Braun Eszter 8. a beszámolója

 

Hétfőn először a spanyol diákok előadását hallgattuk meg, majd utána minden csoportnak be kellett mutatkoznia. A bemutatkozást követően csoportokat kellett alkotnunk, de minden csoportban különböző országokból kellett, hogy összeálljon a csapat. Minden csoport kapott kártyákat, amikre különböző nyelveken voltak szavak felírva. A falra egy nagy tábla volt ragasztva és erre a táblára kellett nekünk felragasztani a szavakat. Miután teljesen ki lett töltve a tábla, kaptunk egy félórás szünetet. Mindenki kiment az udvarra, ahol a kisebb gyerekek töltötték a szünetüket. Utána az elsősök és másodikosok adtak elő nekünk táncokat. A nap lezárásaként az utolsó programunk városnézés volt. Egy idegenvezető mutatta meg Mataró nevezetességeit.

Kedden  az első programunk abból állt, hogy egy fiatal vak nő mondta el egy videó segítségével, hogy hogyan éli mindennapjait. Azt is mondta, hogy a jóga segített neki megbékélni a ténnyel, hogy nem fog látni többé. Így kapcsolódott be a programba a jóga, amit egy jóga tanár tartott meg nekünk. Ezután a tanároknak megbeszélésük volt, a diákok pedig kézműveskedni mentek. Miután ezt befejeztük, elmentünk ebédelni, majd a negyedikesek és ötödikesek mutattak be nekünk táncokat, utána pedig azt mutatták meg, hogy hogyan csinálják az emberi tornyokat.

Szerdán első programként egy ének vagy zeneórára ültünk be, ahol mi is kipróbálhattuk a hangszereket. Később egy olasz cirkusz tagjai tartottak nekünk előadást, utána pedig mi is kipróbálhattuk a zsonglőrködést, a trapézt és hasonló cirkuszi eszközöket. Eközben a tanároknak ismét megbeszélésük volt. Ebéd után a harmadikosok és negyedikesek mutattak be nekünk, most nem táncot, hanem rövid történeteket. Végül a nap lezárásaként elmentünk a városházába, ahol tartottak nekünk egy rövid előadást.

Csütörtökön  első programként bevándorló szülők jöttek be és varrtak velünk sálakat. Mindenki kapott is egy sálat ajándékba. A nap folytatásaként elmentünk robotokat építeni legóból, és ezeket a robotokat be is programoztuk. Ezen a napon mutatták be a diákok azt a műsort, amivel készültek. Mi kezdtünk, így hamar túl voltunk rajta, és jobban élveztük a többiek előadását, mert már nem izgultunk.

Pénteken Barcelonába mentünk, ahol a Parlamentet látogattuk. Ebéd után elbúcsúztunk mindenkitől.

 

 

 

Spanyolországban

Varró Levente 8. a beszámolója

 

Vasárnap: Eljött végre a nap, amit már régóta vártam. Ez volt az első külföldi utam, eléggé izgultam. A repülőn még inkább hatalmába kerített a félelem. Ahogy elindult a gép és emelkedtünk, majd kiugrott a szívem a helyéről, annyira kellemetlen érzés volt. Csodálatos látvány tárult elém, amikor már a felhők felett jártunk. Készítettem is pár fotót, hogy soha ne felejthessem el ezt a látványt. Amikor közölték, hogy kössük be magunkat, mivel egy vihar felett repülünk el, nagyon megszeppentem. Szerencsére nem történt semmi megrázó. Ezután már csak a városokat és a tengert kémleltem. Barcelonában gyönyörű látvány tárult elém, amikor leszálltunk. Féltem, hogy nem fogok tudni megszólalni, hogy lefagyok, akárhányszor próbálok majd angolul beszélni.

 

Hétfő: Reggel megismertük az iskola igazgatóját, majd a szervezőket és helyi tanárokat is, meg pár oda járó diákot. Megérkeztek a ciprusiak, akik nagyon szimpatikusnak tűntek, így össze is barátkoztunk velük. Majd az olaszok, a görögök, a bolgárok követték őket. Miután mindenki megérkezett, bemutatkoztunk egymásnak. Ezután egy feladat következett, ahol 5 fős csoportokba kellett állnunk. Ki kellett találni, melyik nyelvhez tartozik az a szó, amit kaptunk és mit jelent. Ebéd után megnéztük az elsősök és másodikosok műsorát.  Egy túravezető segítségével megismertük Matarót. Éjszaka sokáig fent voltunk, mivel vártuk nagyon a holnapot, és emiatt nem bírtunk aludni.

 

Kedd: Reggel egy látássérült hölgy mesélte el, hogy egy motorbalesetben vesztette el a látását 17 éves korában. Bemutatott egy videót, amiben elmondta, hogy hogyan éli mindennapjait. Szomorú volt hallani ezeket, mivel eddig is tudtam, hogy ez bárkivel megtörténhet. Megtanított minket jógázni, mely kellemes emlékeket hozott fel bennem. Utána elkészítettünk egy hagyományos katalán játékszert, mely náluk azt a funkciót látja el, mint nálunk a karácsonyfa. Érdekesnek találtam, hogy náluk ilyen szokások vannak, de végül is pont azért jöttem, hogy megismerjek új dolgokat. Meg is tanították az ehhez tartozó kis dalocskát is. Ezután megnéztük az harmadikosok és negyedikesek előadását, majd megtanítottak minket emberi tornyot csinálni.

 

Szerda: Énekórán vettünk részt, ahol megpróbálhattunk csellózni és hegedülni, aminek sosem gondoltam, hogy fogok örülni, de nagyon szép gesztus volt tőlük. Ciprusi cirkuszosokkal kipróbálhattuk, hogy milyen a munkájuk, és időnként kicsit viccesnek is találtam, néhol pedig nagyobbnak tűntek emiatt a szememben, mert igazán nehéz dolgokat hajtanak végre a fellépéseik során. Utána tartottak egy kis bemutatót. Ebéd után megint megnéztünk egy előadást, amit az ötödikesek és hatodikosok adtak elő, ami sok szomorú drámát mutatott be nekünk. Később elmentünk a városházára, ahol a polgármesterhelyettes mesélt nekünk a hely múltjáról.

 

Csütörtök: Reggel varrtunk magunknak egy sálat, bevándorló szülők segítségével. Majd egy robotika órára hívtak be minket, ahol olyan másfél órán át csináltunk pár robotot Lego-ból. Majd eljött az az idő, amitől legjobban féltünk. Elő kellett adni a darabunkat. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Kiderült, hogy nagyon tetszett nekik, sőt mindenki, aki nem tanár volt, beállt hozzánk „mókázni”. Minket a ciprusiak követtek, akik elmeséltek pár szomorú történetet a menekült létről. Utánuk a bolgárok jöttek, akik elsőként népdalt énekeltek, majd táncoltak. Őket az olaszok követték, akik gyönyörűen énekeltek, de a görögök is énekekkel készültek.

 

Péntek: Eljött a nap, amit egyáltalán nem vártam, mivel aznap volt az utolsó nap, amikor láttuk az újdonsült barátainkat. Reggel utaztunk Barcelonába. Elmentünk a Parlamenthez, ahol sok szebbnél szebb látvány fogadott minket. Bejutottunk az ülésterembe, ahol fogadott a Parlament vezetője is bennünket, aki szívesen mesélt az épületről, és még arról, hogy hogyan működik az intézmény. Ezután ellátogattunk a Camp Nou-ba és megtekinthettük a múzeumot is. Majd elköszöntünk a ciprusiaktól.

 

Utóirat: Nem szívesen tértem volna haza, mivel még volt sok minden felfedezni való, és magával ragadott Spanyolország is. Nem éreztem másképp akkor sem, amikor hazaértünk, de rájöttem, hogy még így is mindennél jobban megérte ez az út. Nekem nagyon tetszett Spanyolország, és azt éreztem, hogy ez egy nyugodtabb ország, mint a mienk. Korábban úgy gondoltam, hogy nem sokkal tér el a kinti élet a mienktől, de már az első percben rájöttem, hogy tévedtem. Úgy gondolom, hogy életem első külföldi útja lett a legemlékezetesebb is és egyben a legszomorúbb, mivel fájt elveszteni azt a sok új barátot. Minden köszönetem a tanároknak, mert másképp ismertem meg őket és így rájöttem, hogy sokkal inkább tudunk velük azonosulni. Ha lesz még valaha ilyen alkalom, én szívesen jelentkeznék rá! Köszönöm ezt a lehetőséget, és külön köszönetem a tanároknak, hogy el bírtak minket viselni! 

 

 

Erasmus+ Program Mataróban

Szabó Máté 8. a beszámolója

 

Hétfő: Reggel az iskolában, ahol érkezésünket nagy öröm és zsivaj fogadta, a sok kicsi gyerek mindegyikünket körbevett, szinte egy gátat képeztek közöttünk és a tanárok között. Miután sikeresen kijutottunk a kicsik gyűrűjéből, a picik táncra perdültek, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az előadás után az iskolaigazgató beszédet mondott, Majd ismerkedő programok és játékok vették kezdetüket. Az ebéd után  a helyiek további előadásai vártak minket, amik teljesen elkápráztattak minket is. A táncos mulatság végezetével egy városnézésre mentünk.

Kedd: Reggel egy látássérült hölgy előadását hallgattuk meg, majd egy jót jógáztunk. A jóga befejeztével ismét ebédelni mentünk, ami szintén pozitív meglepetést okozott. Ebéd után egy emberi tornyokat alkotó egyesület tanított egy-két ügyes trükkre minket, de ez olyan fárasztó volt, hogy már a vacsorát is alig ettük meg, és ahogy ágyba kerültünk, rögtön mély álomba merültünk.

Szerda: Reggel egy nagyon szép éneklést, és egy annál is szebb csellóval, illetve hegedűvel eljátszott dallamot hallgattunk meg. Én nagyon élveztem. Miután befejezték a picik, mi is eljátszhattuk a nótát, amit tanítottak. Ezen foglalkozás után kaptunk némi időt szabad játékra, amit nagyon kedveltünk. Az ebéd ismét jó hangulatban telt, és finom volt. Az ebéd befejeztével a gyerekek egy érdekes és tanulságos történetet játszottak el nekünk, ez megérintett többünket is. Miután ennek vége lett, a városházának rövid, de fontos és szép történetét hallgathattuk meg, ami igazán érdekes volt.

Csütörtök: Reggel  a diákok már nagyon vártak bennünket. A reggel első programjában a cirkuszi életbe nyertünk betekintést, ami izgalmas és érdekes volt. Sikeresen „elsajátítottuk” a trapéz, kötél és a bot használatát. Ennek a programnak a befejeztével egy artista mutatványsorozatot láthattunk. A látvány egyszerűen elképesztő volt, mindenki tapsolt és örült. Majd minden ország egy rövid, 4 perces előadást tartott. Ami nekem nagyon tetszett, az egy olasz kislány éneke volt, a szívem közepéig hatolt. Miután a táncok, játékok véget értek, megkezdődött a búcsúzkodás. A nehéz elválás után mindenki szomorúan ballagott vissza a szállásra, ahol folytatódott a szomorkodás.

Péntek: Pénteken vonatra szálltunk, ami egyenesen Barcelona központjába vitt minket. Innen gyalog indultunk a Katalán Parlament felé. Séta közben megcsodáltuk az építészeti különlegességeket, a mediterrán stílusú épületeket. A parlamenthez érve egy gyors megbeszélést követően két turnusban be is vittek minket az épületbe. Egy kis séta után a tárgyaló terembe értünk. Itt a parlament vezetője egy beszédet mondott, és ennek a végén kaptunk 5 percet fotózásra és körülnézésre. Az épület belülről csodálatos volt.

Ezután mindenki mindenkitől búcsút vett, ez hosszúra és nagyon szomorúra sikeredett. Ezalatt a hét alatt mindenki megkedvelte egymást, szinte baráti kapcsolatok alakultak ki. Szomorúságunkat egy időre feledtette a Barcelona stadionjába való látogatás. Nagyon jól szórakoztunk, és élveztük a szemkápráztató látványt.

Számomra ez az utazás sok tapasztalattal és élménnyel szolgált. Nagyon tetszettek a különféle programok és játékok, megismertem Matarót és Barcelonát is, nagyon örültem, hogy egy ilyen program részese lehettem.

        

 

 

 

Linkek:

 

Képgaléria

« Vissza

©2019 Ady Endre Gimnázium HírlevélKapcsolat