Denevérlesen a 9. c. osztály

Idén februárban a Pál-völgyi-barlangot látogattuk meg osztályunkkal, ami történetesen hazánk leghosszabb barlangja. Betekintést nyerhettünk a cseppkőképződés folyamataiba, és ami a kövek vénségét illeti, felért egy időutazással a barlang hasadékaiban állni. Valaha élt élőlények lenyomatai díszelegtek körös-körülöttünk a nedves cseppkövek sokaságában, ami engem inkább karamellára emlékeztetett.

A hely egyúttal a denevéreknek is otthont adott, így hát meg tudtunk lesni néhányat téli hibernációjuk alatt. A velük kapcsolatos sztereotípiák valóságtartalma is mindenkiben tisztázódott, vagyis a szóbeszédekkel ellentétben csupán néhány faj él kifejezetten véren (ők trópusi fajok), a többi főképp rovarokkal és gyümölcsökkel tölti meg a hasát. A hazaiak rovarevők.

A barlang szűk járataiban való közlekedés során néhány magasabb osztálytársam majdnem homloklenyomatot hagyott az alacsony mennyezet igencsak koros kövein, de ezzel együtt is nagyon élveztük a programot.

Képes Stefánia 9. c