„Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt.”

A 10. A osztály összefogásából született installáció emléket szeretett volna állítani a Holokauszt áldozatainak és azoknak a hősies embermentőknek is, akik segítségével voltak, akik túlélték történelmünknek ezt a sötét korszakát.

Az alkotáshoz az osztály minden tagja hozzájárult egy kővel, egy levél kivágásával, egy-egy név felírásával, s közben emlékezhetett az áldozatokra és a Világ Igazaira. Rácsodálkozhatott, hogy mekkora veszteséget élt át Magyarország és egész Európa, de arra is, hogy egy cipész, egy cseléd, egy diák is életeket menthet, ha kiáll a gyengék, az üldözöttek védelmében.

Az emberi élet tisztelete olyan viselkedésmód és meggyőződés, amire nemcsak a történelem viharaiban, hanem a mindennapokban is nagy szükség van. És soha nem lehetünk annyira kicsik vagy gyengék, hogy ne tehetnénk valamit. Hiszen végső soron „apróságok, hétköznapi népek kis tettei tartják sakkban a sötétséget. Egyszerű kedvesség és szeretet.” Olyan dolgok, amiket bárki megtehet, de ha feledésbe merülnek, mindannyian kevesebbek, egyre kevesebbek leszünk.

Czompó Melinda