Címünk:
1139 Budapest, Röppentyű u. 62.

Telefon/Fax: +36 1 320-8640

E-mail: titkar@ady-bp.sulinet.hu

OM azonosítónk: 035245

Alapítvány adószáma: 19652894-1-41

Kapcsolat, térkép

 

For visitors

ecdl logo

327. ECDL központ

Közép-magyaroszági Regionális Munkaügyi Központ

Nyilvántartási szám: 01-0609-04

 

Ökoiskola

madárbarát iskola logoja

Madárbarát

Vizsgafelkészítő
partnerintézmény 

Erőszakmentes iskola logoja

Erőszakmentes
iskola 

Határtalanul

Határtalanul

Aces logo

ACES

Pro urbe díj logo

PRO URBE

 

Müpa Partneriskola

   
Keresés

Adysok a Felvidéken

Határtalanul program 2016/2017.

            Iskolánk másodszor pályázott sikeresen a Határtalanul programban. Tavaly a Partium megismerésére nyílt lehetőség, idén 40 adys diák utazhatott a Felvidékre az elnyert 1 972 000-Ft-os támogatásnak köszönhetően.

            A programmal elsősorban a 9-10. évfolyam tanulóit célozzuk meg, szerencsére nem sok szervezést igényelt a diákok toborzása, hamar elkeltek a szabad helyek.

Úticélunk Rozsnyó volt, ahol az ottani részben magyar gimnáziummal évek óta tartó barátság fűz minket össze. Laco Árpád igazgatóhelyettes úr segítségével sikerült változatos programot összeállítanunk, amelyben mindenki megtalálhatta a kedvére valót.

            Az adysok március 31 – április 3. között utaztak, a látogatást pedig április 28 – május 1. között a rozsnyóiak viszonozták.

A program Alsósztregován, a Madách-kastély megtekintésével kezdődött, ahol nagyszerű vezetés keretében ismerkedhettünk a Madách-család múltjával, Madách halhatatlan művével, az Ember tragédiájával. Természetesen elhelyeztük a megemlékezés koszorúját Madách Imre sírjánál is, és igen megható volt, ahogy a résztvevő diákok gyönyörűen énekelték nemzeti himnuszunkat.

Következett Rozsnyó, ahol már vártak minket vendéglátóink: Laco Árpád és Németh Péter tanár urak, valamint Lőrincz Tímea és Görgey Gabriella tanárnők. A Safarik (egykori magyar kir. állami) gimnázium dísztermében találkoztunk a rozsnyói diákokkal és sor került egy vetélkedőre, mely elsősorban egymás megismerését szolgálta. Ezt követően a Csemadok székházába mentünk, ahol egy kiállítás megnyitóján és az azt követő koncerten vettünk részt, amely nagyon tetszett diákjainknak. Mivel későre járt, következett a vacsora és a szállás elfoglalása.

            Másnap reggeli után indultunk a Szepességbe. Délelőtt megnéztük Ólubló várát, ahol újabb kapcsolódási pontot sikerült találnunk a magyar irodalommal Mikszáth és Jókai személyében. A vár után Késmárkra tartottunk, útközben megállva a Magas-Tátra aljában fekvő kis községben, Toporcon, ahol az 1848-49-es szabadságharc legendás tábornoka, Görgey Artúr született. Természetesen megemlékeztünk róla is.

Késmárkon már várt minket az evangélikus templom lelkésze, akinek részletes magyarázatát Laco tanár úr tolmácsolta nekünk szlovákról magyarra. Megcsodálhattuk az éppen 300 éves fatemplomot, majd átsétáltunk az új templomba, ahol a kuruc mozgalom nagy alakjára, Thököly Imrére emlékeztünk, koszorúzás kíséretében.

Késő délután volt, mire Lőcsére értünk. Sajnos a világhírű Szent Jakab templomba már nem tudtunk bemenni, de körbesétáltuk az UNESCO Világörökség részét képező főteret, megcsodálva annak látnivalóit.

Harmadik napunk Várhosszúréten zajlott, ahol a Gömöri Kézműves Tábor vendégei voltunk. Mivel a pályázat részeként az ottani közösség számára is hasznosítható munkát is kellett végeznünk, a gyerekek kipróbálhatták magukat különböző mesterségekben: ki képrámákat csiszolt, ki a tájház oszlopait lakkozta le, ki kenyérlángost sütött, ki a templomkert tisztításában segédkezett. Természetesen vendéglátóink is kivették részüket a munkából, s miközben a munkák folytak, készült a bográcsgulyás is. Az ebédet követően barátságos focimeccsre is sor került a két iskola diákjai között, melyet nagy örömünkre az adysok nyertek. Persze nemcsak munka volt: a bátrabbak leereszkedtek a Buzgó-barlangba, ahol megcsodálhatták Közép-Európa legnagyobb álló cseppkövét, végighaladtak a szűk járatokon, kipróbálhatták ügyességüket a sodronykötélen. A kevésbé bátrak pedig kézműveskedhettek, az elkészült remekműveket hazavihették.

            Az idő hamar eltelt, így a negyedik nap reggeli után elbúcsúztunk rozsnyói barátainktól. Hazafelé tartó utunk első állomása a krasznahorkai vár volt. Sajnos bemenni még mindig nem tudtunk, évek óta újítják fel a gondatlan tűzvész után, melyet helyi fiatalok okoztak. A vár után a Szádelői-szoros következett, ahol már hagyományosan a társaság egy része eltévedt, így a tervezettnél később érkeztünk Kassára, ahol megtekintettük a Szent Erzsébet székesegyház csodás gótikus épületét, és megkoszorúztuk vezérlő fejedelmünk (II. Rákóczi Ferenc) és bujdosótársainak sírját a székesegyház kriptájában. Nem maradhatott el a Himnusz eléneklése sem, ami annyira meghatóra sikerült, hogy a minket kalauzoló néni el is sírta magát.

Az előttünk álló út hossza miatt nem maradt más program, mint hazautazni.

            Rozsnyói barátaink április végén viszonozták látogatásunkat. Az idő közel sem volt olyan kegyes hozzánk, mint a mi utunkon, de a tervezett programokat így is meg tudtuk valósítani. Igyekeztünk a Rozsnyón tapasztalt vendéglátást viszonozni: ebéddel, sportdélutánnal és kenyérlángossal, sütivel vártuk a vendégeket. Köszönet mindezért Bőgel Zsuzsanna tanárnőnek és Csizmazia László tanár úrnak.

Következett egy közös dunakanyari kirándulás, melynek első állomása Vác volt. Itt személyesen Püspök Úr várt minket, aki csak a mi kedvünkért hagyta ott kórházi ágyát, hogy végigvezessen minket a Püspöki Palotán. Lélekben is megerősödve búcsúztunk, megköszönve a szíves vendéglátást. Mi, tanárok magunkkal vihettük Püspök Úr áldását: folytassuk azt a missziót, amit elkezdtünk: vigyük a gyerekeket a Kárpát-medence magyarlakta területeire, ismerjék meg minél többen e csodás tájakat, tapasztalják meg az összetartozás érzését!

            Vác után Párkányba mentünk. Párkányban fagyiztunk, majd átsétáltunk Esztergomba, ahol megmásztuk a Várhegyet és megnéztük a Bazilikát, ill. a kilátást. Természetesen nem maradt el egy rövid ismertető sem.

Esteledett, amikor Visegrádra értünk, a Fellegvárba már nem tudtunk bemenni, de a Dunakanyar panorámájában gyönyörködve beszéltünk Visegrád történelmi szerepéről.

            Vasárnap rozsnyói vendégeink kirándultak az adys tanárok vezetésével Etyekre, a Korda Filmstúdióba, illetve Felcsútra, amely – fogalmazzunk úgy: tanulságos volt sok szempontból. A fáradalmakat egy etyeki borpince árnyékában pihentük ki.

A búcsú előtt rozsnyói barátainknak még egy városnézés szerepelt a programon, megnézték a május 1-jei budapesti programok egy részét, majd elköszöntünk tőlük.

            Jövőre, terveink szerint, folytatjuk!

 

                                                                                               Farkas Zoltán

 

« Vissza

©2017 Ady Endre Gimnázium HírlevélKapcsolat