A mi világbajnokunk

A mi világbajnokunk

Barhács Laura interjúja Mayer Fruzsinával, a világbajnok női jégkorong válogatott tagjával

Laura: Mióta és mit sportolsz?

Fruzsi: 9 éve jégkorongozom. 2007-ben a Dragon Skorpiók csapatában kezdtem, most a Vasas U16-os csapatában játszom.

Laura: Miért éppen ezt a sportot választottad?

Fruzsi: Édesapám többszörös válogatott jégkorongozó. Kezdettől fogva ő biztatott, és a mai napig tanácsokkal lát el. Persze sokat dicsér, de felhívja a figyelmemet a hibáimra is. 14 éves testvérem is űzi ezt a sportot. Így sokszor beszélünk a meccsekről, sőt játszani is szoktunk otthon.

Laura: Mennyit edzel egy héten?

Fruzsi: Minden nap van edzésem négytől nyolcig, a hétvégéken pedig mindkét nap van meccs.

Laura: Milyen gyakran utaztok el a csapattal vagy a válogatottal? Hogyan működik ez?

Fruzsi: Szeptembertől minden hónapban részt veszünk egy négy nemzet tornán vagy itthon, vagy külföldön, és így készülünk az aktuális bajnokságra.

Laura: Hogyan tudsz helytállni emellett az iskolában?

Fruzsi: Jók a jegyeim. A tanáraim mindig segítenek, ha épp nem tudok valamit, vagy le vagyok maradva. Az osztálytársaim pedig naponta küldik a leckét, amikor az edzőtáborok és a mérkőzések miatt hosszabban hiányzom.

Laura: Mikor jut időd a tanulásra, ha ilyen sűrű az edzésprogramod?

Fruzsi: Az órák után itt maradok az iskolában, és tanulok, amíg nem kell elindulnom az edzésre. Ha nagyobb dolgozat jön, este otthon is sokáig tanulok, miután hazaértem az edzésről.

Laura: Az edzőkkel milyen a kapcsolatod? A tanulás területén is támogatnak?

Fruzsi: Természetesen, nekik is fontosak az iskolai eredményeim. Ha le vagyok maradva az iskolában, mert épp egy összetartásról vagy egy versenyről jöttem haza, akkor adnak egy kis időt, néhány pihenőnapot, hogy fel tudjak zárkózni, illetve hogy az edzésekre is kipihentebben tudjak érkezni.

Laura: Mi volt az utóbbi időben a legnagyobb esemény a sport terén az életedben?

Fruzsi: Március végén kezdődött egy összetartás, ahol kiválasztottak, hogy egy egyhetes edzőtáborban vegyek részt Cavalesében a felnőtt válogatottal. Innen a világbajnokság helyszínére, Asiagóba utaztunk, ahol sikerült győznünk, így aranyéremmel térhettünk haza.

Laura: Gratulálok! Milyen érzés világbajnoknak lenni, és a felnőttek között játszani?

Fruzsi: Csodálatos érzés. Szinte a mai napig sem hiszem el, hogy világbajnokok lettünk. Én nagyon szeretek a felnőttekkel játszani. Úgy gondolom, sikerült jól beilleszkednem a csapatba a kapitány és a helyettesei segítségével. Nagyon szeretem a csapatot, akikkel részt vettünk ezen a tornán. Mindenben segítettek, és én is próbáltam őket segíteni. Próbáltam tapasztalatokat gyűjteni, minél többet tanulni tőlük.

Laura: A szüleid hogyan viszonyulnak mindehhez?

Fruzsi: Ahogy már mondtam, jégkorongozó család vagyunk, így a szüleim is mindenben segítettek, bármire volt szükségem, akár Olaszországban, akár itthon.

Laura: Gondolom, nagy ünnepség volt a világbajnokság után ott a helyszínen és itthon is. Hogyan ünnepeltél?

Fruzsi: Az olaszok elleni meccsel jutottunk föl. Ez után egész éjszaka buliztunk, de persze sportolókhoz méltóan. Megünnepeltük ezt a győzelmet. Koccintottunk egy pohár pezsgővel. De utána volt vasárnap még egy meccsünk, így nem adhattuk át magunkat teljesen az ünneplésnek. A szüleim virággal, lufival vártak, mikor hazaértünk Olaszországból a csapattal.

Laura: És az osztálytársaid hogyan fogadták a hírt? Ők is megünnepeltek?

Fruzsi: Igen. Nagyon jólesett, hogy amikor megérkeztem az osztályba egy osztályfőnöki órán, megtapsoltak, aztán egyből be is kapcsolódtam az órába.

Laura: Mik a céljaid? Milyen célkitűzésekkel mész az edzésekre vagy egy-egy meccsre?

Fruzsi: Hogy minél jobb legyek, minél jobban teljesítsek, és minden nap a 100 %-ot tudjam nyújtani. És hogy egyszer, ha leérettségiztem itthon, akkor ki tudjak menni külföldre játszani. Persze van B tervem is: fogorvosnak készülök.

Laura: Köszönjük, Fruzsi! További sok sikert kívánunk a sportban és a tanulásban!